Hegyi sajátos stílusú publicistaként a közérdekű kérdésekről, politikáról, társadalomról és kultúráról ír. Elemző és véleményformáló cikkeket készít, amelyeken könnyen felfedezhető párhuzam Géza karakterével, mivel életvitelük és szokásaik jelentős hasonlóságokat mutatnak. Kétségtelen, hogy egy szépirodalmi mű elemzésekor nem mindig érdemes a szerző életrajzának mélyreható vizsgálatával foglalkozni.
Ajánljuk a „Garázsmenet” című könyvet mindazoknak, akik a hétköznapokban is keresik a szépséget. Ez a kötet érdekes kombinációja a szórakoztatásnak és a gondolkodásra ösztönzésnek, és különleges helyet foglal el az irodalomban, hiszen a novella és a publicisztika elemeit ötvözi.
Márai Sándor „A szegények iskolája” című műve új megvilágításban, a Helikon Zsebkönyvek sorozat 150. köteteként került kiadásra. Ez a darab jelentős vitákat generált, politikai és pedagógiai kritikák kereszttüzébe került, nem mellesleg több kortárs író, például Kodolányi János is bírálta. Márai szatirikus esszéje ironikusan boncolgatja a szegénység témáját, és egyfajta sztoikus megközelítést alkalmaz a méltósággal való eltűrésről.
A mű célja, hogy „kézikönyvként” szolgáljon a szegénység megélésére: miként lehet az adott körülmények között eligibilisan élni egy olyan társadalomban, ahol a normák elsősorban a tehetősebbekhez igazodnak. Márai rámutat arra is, hogy a társadalmi útmutatók gyakran figyelmen kívül hagyják a valóságot, hiszen a legtöbb ember szűkös anyagi körülmények között éli mindennapjait. Írásában felbukkan az irónia és az önirónia is, amelyben saját, a gazdagok életmódját utánzó kísérleteit osztja meg, hangsúlyozva, hogy a szegénység nem csupán külső tényező, hanem mélyen beágyazódik az ember életérzésébe és világlátásába.
Forrás mandiner.hu
