Bródy János, a neves zenész visszaemlékezéseiben mesél a két kiemelkedő szövegíró, G. Dénes György (Zsüti) és Szenes Iván szavairól, akik azt hangsúlyozták, hogy egy jó szerző bármilyen témához tud szöveget írni. János megemlíti, hogy még a személyi igazolvány számát is belecsempészte egy dalba, ami humoros megközelítés volt a zenealkotás iránti kreativitására.
Az Illés együttes indulása és az első magyar nyelvű dalok születése is a beszélgetés része. Az 1965 nyarán, a nógrádverőcei Express Ifjúsági Táborban töltött hetek alatt, ahol főként angol nyelvű slágereket játszottak, Bródy és Levente ráébredtek, hogy saját dalokat is írhattak. Ekkoriban olyan szövegeket kellett kitalálniuk, amelyek hasonlítottak az angolhoz, miközben figyelembe vették a zenei ritmust. Az első sikeres dal, az „Oh, mondd” volt, amelyet az ősszel a Bosch klubban mutattak be, és a közönség sem vette észre, hogy magyar nyelvű, a torzítással tarkított zene miatt.
Bródy János a zenekar tagjaként 1973-ig tevékenykedett, majd a Fonográf együttessel folytatta közös munkáját a Szörényi testvérekkel. Első szólólemeze, a 1980-ban megjelent „Hungarian Blues” hatalmas sikert aratott, ami megnyitotta számára a szólóelőadói utat. Ezt követően már országszerte felkéréseket kapott különböző klubokba, így zenei karrierje új fejezetet nyitott.
Forrás mandiner.hu
