A kettős szerepben fellépő Szvrcsek Anita minden pillanatban lenyűgöző, legyen szó akár a színpadi jelenlétéről, akár a hangjáról. Az előadás végére az nézők úgy érzik, hogy bármilyen dalt képes előadni, maximális érzékenységgel és lendülettel, anélkül, hogy a pontosság vagy az érthetőség sérülne.
Ezzel szemben a Gál Tamás által rendezett, március elején bemutatott „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról” hiányosabb élményt nyújt. Bár az előadás minden szempontból jól meg van szerkesztve – beleértve a mozgást, jelmezeket és élő zenét –, számos kevésbé izgalmas részletet, csúcspontot kínál. Az alapanyag, Déry Tibor és Pós Sándor szövege, a Presser–Adamis betétdalok révén egyesül, de az összhatás még így is hiányos marad.
Finta Viktória dramaturg erőfeszítései a hangsúlyok modernizálására nem elegendőek ahhoz, hogy az egész színházi élmény hiteles legyen. Nyilvánvaló, hogy a boldogság keresése időtlen téma minden generációban, azonban az előadás nem képes mélyebb gondolatokat ébreszteni a nézőkben. A komáromi produkció látványos, ügyes, de nem merít a mélyebb tartalom felé, így hazafelé inkább csak a felszínt érinti.
Forrás mandiner.hu
