Forrás: KSHEzért szólalt meg a digitális polgári körök találkozóján bemutatott videóban? Vendéglátósként alapvetően üzletcentrikus tevékenységet folytatok, ilyenformán apolitikus vagyok. Aki politizál, azért van fizetve, hogy ezt tegye, ezzel szemben én kizárólag a saját véleményemet mondom, és mindig vállaltam, hogy keresztény, családcentrikus ember vagyok. Vendéglátós voltam már a korábbi baloldali és jobboldali kormányzások idején is, de soha senkivel nem volt bajom, mindenkit tiszteltem. Az én feladatom az, hogy ételt, mosolygást, együttlétet teremtsek. A vendéglátás pontosan arról szól, amit az előbb kifejtettem: egymás elfogadásáról, a családi, baráti pillanatok együttes megéléséről. Csak a pozitív üzenetekkel, illetve a kultúrával lehet megszólítani az embereket. Az üzenetemben arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogyan beszélünk a másikkal, csak sajnos voltak, akik kiforgatták a szavaimat. A mostani időszak kritikus, minden a kommunikációról szól, és ez csak fokozódni fog. Éppen ezért gondolkozni kell, nem pedig üvöltözni a másikkal. Mi, olaszok, ezt már csak tudjuk: az asztalnál mindenki rálicitál a másikra. (Nevet) A tónusokat kell megváltoztatni, s ki kell jönni a zajból. Ahogy a videóban is fogalmaztam, fontos, hogy vegyük emberszámba a másikat. Elkeserítő, hány embert vezérel a rosszindulat, s mennyien akarnak másokat beskatulyázni. Mindegy, hogy saját magamról tudom, hova fogom tenni az x-et, attól még mindenkit elfogadok, hiszen egy jobb- és egy baloldali ember ugyanúgy lehet jó ember. Bárhogyan alakul is a közélet jövőre, tudni kell elfogadni az emberek döntését.Vendéglátás. Riasztók a számok: a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az utóbbi tíz évben Budapesten a helyek negyede eltűnt, országosan 13 ezerrel kevesebb étterem, bár, kávézó működik. Mi áll a jelenség mögött?Először is érdemes tisztázni: az egyik legnehezebb szakmáról beszélünk. Az orvosokról mindenki tudja, hogy hosszú tanulás után éjjel-nappal dolgoznak, ügyelnek, távol vannak a családjuktól. Nos, a vendéglátásban is hasonlók a körülmények: folyamatosan ott vagy, tizenhat órákat robotolsz. Itthon ez azért alakult így, mert – szemben Olaszországgal, ahol az éttermek 12-től 15 óráig, majd legközelebb 18-tól vannak nyitva – a magyar ember úgy gondolkozik, hogy neki jár a teljes műszakért a fizetés, hiába van három-négy óra, amikor nem kell csinálni semmit. Ahhoz, hogy a rendszer változzon, első lépésként a mentalitáson kellene alakítani. A vendéglátásban a legnagyobb rizikófaktor az, hogy a nap végén mi marad a vendéglátós kezében. Képtelenség olyan árakat szabni, hogy le tudjuk fedni az üzemeltetési költséget és a bérleti díjat. Emiatt foglalkozni kellene az engedély, azaz a licenc kérdésével: ha ugyanis jobbra-balra osztogatjuk a nyitási lehetőségeket, a vendéglátóipari egységek tömegesen ott fognak koncentrálódni, ahol a turisták vannak. Az engedélyek kiadásakor egy hozzáértő bizottságnak ki kellene szűrnie a rizikófaktorokat, máskülönben a helyek továbbra is tömegével fognak csődbe menni. Tény, ez a szabadság korlátozását jelentené, de ezzel lehetne kivédeni azt, hogy kétméterenként egy bezárt vagy kiadó hely jöjjön szembe velünk az utcán. Átalakult az egész városszerkezet, amihez adaptálódni kell. Szükség lenne a stabilitásra, arra, hogy a munkaerőt meg lehessen tartani, lehessen tervezni akár tíz évre előre.
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
