A politikában való érzelmi elköteleződés gyakran a személyes identitásunk részévé válik, és ez könnyen indulatokat generál. Egy politikus iránti hirtelen vonzalom, ami az eufória után hamarosan csalódássá válhat, igencsak nehéz helyzetet teremt. Olyan ez, mint egy új partner iránti szenvedély, ahol az elején nem látjuk a valóságot, mivel belemerülünk az illúziók szövevényébe. Pedig az adott személy sosem ígért semmi maradandót, csupán mi álmodozunk róla.
Amikor aztán szembesülünk a valósággal, az első találkozásunk utáni mámor után leesik a tantusz: lehet, hogy ez a „szerető” valóban ugyanaz, akit először megismertünk, csak egy jóval reálisabb formában. Ráébredünk, hogy eddig a vonzalmaik csak a vágyaink termékei voltak, hiszen érdekesebbé csináltuk a helyzetet, elfeledve figyelni, mit is mond valójában.
Magyar Péter gondolatai is tükrözik ezt a helyzetet: szerinte a politikai diskurzusban nem található meg a választási rendszer reformálása, ami fontos lenne. Ezen gondolatok nyomán én is elkezdtem azon töprengeni, hogy mint egy kampányfőnök, érdemes lenne figyelmet szentelni az értelmiség véleményének is.
Forrás mandiner.hu
