Az európai és részben amerikai hatalmak sikeresen térdre kényszerítettek egy olyan vezetőt, aki a népe érdekeit képviselte. A jövőbeni események szempontjából kulcsfontosságú, hogy a magyar lakosság életét befolyásoló tényezők nem maradnak a helyi irányítás alatt, hanem külső befolyás alatt állnak. Minden hatalomnak megvannak a saját határai, de ezt a helyzetet még sokan nem érzékelik.
Az új ellenzék megjelenése viszont mégiscsak hozott magával egyfajta örömet, hiszen lényegében felszámolta a korábbi kommunista és posztkommunista hagyományokat. Azok, akik visszaléptek a politikai porondon, gyakorlatilag eltűntek, míg azok, akik elindultak, szintén kudarcot vallottak. Ez az öröm azonban könnyen elszállhat, ha váratlanul megjelenik egy régi liberális szereplő, mint egy miniszter.
Az új rezsim előtt kihívás áll: eldönteni, hogy a nemzeti érdekek fontosabbak-e, mint az európai integráció. Ez a kérdés sok magyar számára érthetetlen, és kockázatot jelent a nemzeti érzésre nézve. Az emberek gyakran inkább valamilyen homályos nemzetközi identitást ölelnek magukhoz, mintsem konkrét nemzeti vonatkozásokra hivatkoznának. Idővel a globalizáció révén egyre inkább jellemzővé válik a politikai érdektelenség.
A politikai realitás a legrosszabb kimenetekkel foglalkozik, és azt mutatja, hogy a bosszúvágy és a kizsákmányolás uralkodó erőkké váltak, háttérbe szorítva a megegyezés és az igazságosság eszméjét. A politika nyersessége egyre jobban megnyilvánul, és ez aggasztó jele a társadalmi feszültségeknek.
Forrás mandiner.hu
