A baloldal mai képviselői, legyen szó Brüsszelről vagy Budapestről, olyan politikai irányvonalat követnek, amely a gender-elméletek, a migráció és a nemzeti szuverenitás gyengítésének eszközeivel próbálja aláásni a munkás közösséget. Ez a közösség olyan emberekből áll, akik a munkájukból élnek, és a jövőjüket a gyermekeikben látják. Míg a baloldali politikai gondolkodás a 19. századi osztályharcos narratívákban gyökerezik, valójában a globális nagyvállalatok és a brüsszeli bürokrácia érdekeit szolgálják.
Mi, magyarok, azonban tisztában vagyunk azzal, hogy a munka szentsége sokkal mélyebben gyökerezik, mint amit a baloldali ideológiák hirdetnek. Szent Pál szavai szerint: „Aki nem dolgozik, ne is egyék” (2Thessz 3,10), ami azt sugallja, hogy a munka nem valami átok, amely a bűnbeesés következménye, hanem a Teremtés természetes rendje.
A Szentírás tanítása szerint Isten már a Paradicsomban is munkára hívta az embert, hiszen a „műveld és őrizd” a kertet (Ter 2,15) kifejezés is erre utal. A munka tehát az ember teremtői méltóságának megnyilvánulása, amely lehetővé teszi, hogy részt vegyünk az isteni teremtő munkában, és hozzájáruljunk a világ továbbformálásához.
Forrás mandiner.hu
