Szajbély Mihály, a magyar irodalomtudomány kiemelkedő személyisége, a 19-20. századi magyar irodalom, a sajtótörténet és a médiumok szerepének kutatásában szerzett elismerést. Munkássága nem csupán szövegelemzésre korlátozódik; az irodalmat mindig a korabeli közélet, a sajtó működése és a kulturális környezet fényében vizsgálja. Jókai Mór és Csáth Géza műveivel kapcsolatos kutatásai különösen figyelemre méltóak, hiszen közérthetően világítanak rá az írók korabeli szerepére és jelentőségére.
Szajbély az emlékezést nem pusztán a múlt felelevenítésének tekinti, hanem egy dinamikus, folyamatosan alakuló folyamatnak, ahol a múlt a jelen perspektívájából értelmeződik. A kutató bemutatja, hogy a jelentéskeresés során ritkán találunk biztos válaszokat, és az emlékek is gyakran bizonytalanok. Egy filológiai detektívtörténet keretében vizsgálja Csáth Géza Egy elmebeteg nő naplója című művét, amely valójában egy elmeorvos elemzését tartalmazza. A történet során Szajbély felfedi, hogyan válhat egy látszólag pontos szöveg problémássá a fordítási nehézségek és pontatlan hivatkozások miatt.
A kutatásai során Szajbély rámutat, hogy az internet előtti időkben hogyan torzulhat a szöveg, és hogyan válhat egy ellenőrizetlen hivatkozásrendszer a bizonytalanság forrásává. Emellett gyermekkori és fiatalkori emlékeket idéz fel, bemutatva a különböző helyszíneket, ahonnan származik, például Újpest, Gyopáros és Szeged. Szó esik a szegedi Egyetemi Színpad jelentős időszakáról, az erdélyi irodalmi kapcsolatok fontosságáról, valamint a jugoszláviai Új Symposion folyóiratról, amely avantgárd művészeknek adott teret.
A kötet különösen ajánlott mindazok számára, akiket érdekel a magyar irodalomtudomány, és akik szeretnék jobban megérteni egy jelentős irodalomtörténész életútját. Szajbély Mihály munkássága révén mélyebb betekintést nyerhetünk a magyar irodalom történetébe és annak összefonódásába a társadalmi-kulturális kontextussal.
Forrás mandiner.hu
