Wass Albert és Herczeg Ferenc művei érdemesek arra, hogy a kánonban helyet kapjanak, hiszen nem csupán a korábban elért népszerűségük miatt, hanem a minőségüket tekintve is kiemelkednek. Herczeg kisepikájában, mint például a modernitás előfutárának számító „Az első fecske”, valamint Wass Baumgarten-díjas „Farkasverem” című regényében olyan értékek és gondolatok fogalmazódnak meg, amelyek indokolttá teszik a jelenlévüket a nemzeti kánonban. Ezért nincs probléma azzal, hogy az érettségi során is szerepeljenek.
A korábbi évekhez hasonlóan a lexikális feladatsorok évről évre a magyar kulturális alapműveltség elmélyítésére kérdeznek rá. Ezek az ismeretek a diákok identitását és kulturális önazonosságát segítik formálni. Bár az, hogy milyen mélységben érdemes visszakérdezni, vitatható, a tudás létjogosultsága nem kétséges, hiszen a irodalmi referenciaérzékhez elengedhetetlenek a fontos történetek és karakterek az irodalom terén.
Nyáry Krisztián észrevételei rávilágítanak, hogy a diákokat nem csupán a nem megfelelő olvasmányok tántorítják el, hanem a tanítási módszerek is. Az olvasásközpontú oktatás elengedhetetlen, de ehhez új módszertanra van szükség, amely magában foglalja a vizuális, közösségi és dramatizáló feldolgozási technikák alkalmazását. A tananyag újragondolása és a pedagógiai módszerek frissítése segíthet a diákok érdeklődésének felkeltésében. A pedagógusképzés szintjén is el kell kezdeni a szükséges változtatásokat, hogy ez a folyamat zökkenőmentesen haladhasson.
Forrás mandiner.hu
