A kelet-európai országokat gyakran periférikusnak tekintik, és a nemzetközi politikai diskurzusban úgy kezelik őket, mint akikkel kapcsolatban csak a nyersanyagok szállítása és árubeszerzés a fő szempont. Az előző magyar kormány helyesen látta, hogy ez a periférikus státusz nem elfogadható, és megpróbálta érvényesíteni a nemzeti önazonosságot a globális politikában. A célja az volt, hogy olyan szövetségi rendszereket alakítson ki, amelyek a magyar állam sikerességét helyezik előtérbe, függetlenül a nyugati dominancia szándékaitól.
Azonban a kormány kommunikációjában volt egy tévedés: nem merült fel komoly politikai diskurzusban az EU-ból való kilépés lehetősége, de sokan félreértették ezt, így az ellenzék könnyen kihasználta a helyzetet, hogy hamis alternatívákat állítson fel. A magyar nép túlnyomó többsége, a fiatalokat különösen beleértve, a közös európai értékek mellett áll, és nem szeretnék, ha a régi határok visszatérnének, legyen szó akár Bécsbe való látogatásról, akár más európai országok felfedezéséről.
Európa identitását sok magyar magáénak érzi, és a kontinenshez való tartozás büszkeségérzetet kelt bennünk. Ez az érzés nem a kétségekről, hanem a közösségi értékekről és a közös jövőről beszél. Az európai állampolgárság nemcsak jogokat, hanem kötelezettségeket is jelent, amelyeken keresztül erősíthetjük a közösségünket.
Forrás mandiner.hu
