Ez a jelenlegi helyzet nagyrészt senkit sem foglalkoztat igazán. Az új kormány azonban arról gondoskodott, hogy emlékezetes élményekkel kedveskedjen a támogatóinak, valójában egyfajta kibővített koncertélményt kínálva. A szimbólumok ügyes használata különösen figyelemre méltó, és talán a kordonbontás jelentette a legerősebb üzenetet: a gátlások lebontásának ígérete máris megvalósult. A kampány során megfogalmazták, hogy a legnagyobb ellenség a képmutatás, ők pedig az őszinteséget hirdetik, beleértve a kétes pillanatokat is, mint amikor a miniszterelnök nyilvánosan alkoholt fogyaszt és cigarettázik a parlament ablakánál.
Miközben sok politikus a szeretetet hirdeti, valójában az elmúlt hónapban semmi mást nem tettek, mint a vesztes politikai oldal képviselőit szidalmazták. Érdekes módon, a korábban “fideszesként” nehezen elfogadott Karikó Katalin most akár a kormánytól is megkaphatná a Nobel-díjat, ami jól mutatja a helyzet bonyolultságát. Kérdés, hogy a szombati esemény az influenszerpolitizálás végét jelentette-e, vagy csupán egy újabb állomás volt a politikai tájra.
A kampány utáni, vitatkozó-dolgozó Magyarország képe is felötlött a Parlamentben. Ha a lájkkormányzás továbbra is jellemző marad, az problémákat szülhet. Eddig türelem jellemzi a helyzetet, de minden választói tábor – legyen az jobboldali, baloldali vagy liberális – készített magának elvárásokat egy leendő Tisza-kormánnyal kapcsolatban. Az elvárások és a valós teljesítmény közötti ellentmondás akadályokat jelenthet a jövőbeni együttműködésben.
Forrás mandiner.hu
