Sulyok Tamás a jogállamiság védelmezőjeként eltűnt, amikor Orbán szakszervezeteket állított félre, vagy amikor Kövér elzárta a határokat számunkra. Amikor a bicskei gyerekek védelmét elhanyagolták, vagy amikor hazug reklámokkal bombázták az országot, Sulyok nem volt hangos. A gödi gyár szennyezésekor, ami több tonna mérgező anyagot juttatott a levegőbe, ő szintén hallgatott, csakúgy, mint Lázár rasszista megnyilvánulásai esetén.
Sulyok csendje a putyini törvényjavaslat benyújtásakor is megmaradt, amely miatt politikai ellenfelek, újságírók és civilek börtönbe kerülhettek volna. Miközben a Hatvanpuszta nagyszabású építkezésében költötték el a közpénzt, az emberek az elszálló inflációt szenvedték el. Takács Péter orvosokat elítélő kijelentései is elmentek felette.
Ezért világossá vált számunkra, hogy Sulyok „őrködése” nem volt más, mint passzivítás. Az illető most a helyén van, és számunkra az ilyen „védelmezői” magatartás nem kívánatos.
Forrás mandiner.hu
