A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete azzal indokolta Tarr Zoltánhoz intézett kérését, hogy meglátásuk szerint az Operaházban évek óta olyan elbocsátások történnek, amelyek mögött személyes mozgatórugók állnak, és amelyek közvetlenül Ókovács Szilveszter döntéseihez köthetők, teljesen figyelmen kívül hagyva a szakmai szempontokat.
Közölték, hogy a főigazgató gyakorlatilag megszüntette a legtöbb magánénekes, karmester, rendező és korrepetitor foglalkoztatását, és ezeket az intézkedéseket, amelyek mind az európai, mind a hazai hagyományokkal ellentétesek, rendszerint a gazdasági racionalitásra és csoportos létszámcsökkentésre hivatkozva hajtotta végre.
Hangsúlyozták, hogy Magyarországon az Operaház volt az egyedüli valós lehetőség a felsorolt előadó-művészeti tevékenységek képviselői számára.
A közleményben arra is kitértek, hogy a főigazgató megszüntette a főrendező és más vezető művészeti pozíciókat, ezzel eltüntetve a szakmai munkájának mindenféle belső és külső ellenőrzési lehetőségét, amely lehetővé tette a szubjektív döntéshozatalt az intézmény szakmai ügyeiben.
A főigazgató nem alakított ki együttműködést a magyar zene- és táncművészet egyetemeivel, sőt, foglalkoztatási politikája miatt a diplomázók általában hátrányos helyzetbe kerültek.
Ókovács Szilveszter közel ötven alkalommal élt az elbocsátás eszközével azokkal szemben, akik véleményt mertek nyilvánítani. A munkáltatói erőfölényével élve próbálta eltávolítani azokat a művészeket és munkavállalókat, akik szakszervezeti képviselőként felléptek a kollektíva érdekeiért.
A közlemény szerint a főigazgató az összes munkaügyi pert elvesztette, ami nem rendítette meg. A perveszteségek nem befolyásolták a főigazgató helyzetét sem, mivel a magyar költségvetés és az adófizetők pénzei szinte korlátlanul álltak rendelkezésére. Még akkor is, amikor a szakmai bizottság tagjai között alig akadt aki támogatta volna újraválasztását.
A nyílt levél szerint meggyőződésük, hogy az elmúlt másfél évtized során kialakított alkotói légkör az Operaházat Ókovács Szilveszter és vezetőtársai karrierjének eszközévé tette, és aláásta az intézmény nemzeti arculatát és művészi hírnevét.
Forrás www.origo.hu
