Az agysérültek délutánjának egyik legmeghatóbb momentuma az volt, amikor egy afáziás páciens boldogan elénekelte Frank Sinatra „I Did It My Way” című dalát. A teremben sokan könnyekkel küzdöttek, jól tudva, milyen mély jelentőséggel bírnak a szavak számára. Az osztály betegei itt nemcsak gyógyulni tanulnak, hanem újra felfedezik az életet is.
Hihetetlen embereket ismerhettünk meg az OORI betegtalálkozóján, ahol sztrókot átvészelt hősök mesélték el újrakezdésük történetét. A Semmelweis Egyetem Rehabilitációs Klinikáján mindennap olyan „csendes bajnokokkal” találkozhatunk, akik erőfeszítéssel építik újjá életüket. A rendezvényen fellépett az Afáziások Hangadó énekkara is, amely egyedülálló hangulatot varázsolt. Az együttes tagjai saját tapasztalataikkal bizonyítják, hogy még beszédzavarok, bénulás vagy súlyos agysérülés után is lehetőség van az önkifejezésre, a zenére és az örömre.
A találkozón egymás után követték egymást a történetek, amelyek a hitről, túlélésről, veszteségről és hihetetlen kitartásról szóltak.
Kiss István Didák ferences szerzetes elmesélte, hogy a kómája után teljesen elveszítette a hitével kapcsolatos emlékeit. Hosszú időn át semmire sem emlékezett lelki életéből, amíg egy kápolnában minden visszatért hozzá.
Polcsik Enikő is megindítóan beszélt arról a napról, amikor majdnem életét vesztette egy autóbalesetben. Emlékezett, hogy a kamion szembejött, miközben ő és a barátja utaztak. Hosszú kórházi tartózkodása után, amely hat hetet ölelt fel, kifejtette, hogy az élete teljesen megváltozott, de nem adta fel a harcot.
Bár a memóriája nem a legjobb, Enikő azóta diplomát szerzett, megkérte a barátja a kezét, és letette a nyelvvizsgát – mindez csupán egy év leforgása alatt történt.
Forrás ripost.hu
