Eszenyi Enikő bocsánatkérő nyilatkozata sokak számára csak üres gesztusnak tűnik, hasonlóan Balásy Gyula sajnálkozásához. Eszenyi egy Facebook-posztban kért elnézést „munkamódszerei” miatt, azonban érdemes hangsúlyozni, hogy a fizikai és verbális erőszak nem tekinthető munkamódszernek. Ezt a bocsánatkérést mi, akik már hat éve figyelmeztetünk a visszaéléseire, régóta vártuk. Azonban a bocsánatkérés oka inkább Eszenyi fenyegetett egzisztenciájában keresendő, hiszen egy újabb munkáját, a debreceni felkérést, éppen a mi általunk említett problémák miatt mondták le.
Az a tény, hogy Eszenyi eddig minden következmény nélkül megúszta az általa elkövetett visszaéléseket, megkérdőjelezhetővé teszi a bocsánatkérésének valódi értelmét. Az elmúlt hat év során nem tapasztaltuk, hogy bármilyen formában vissza kellett volna vonulnia a közéletből. A különböző televíziós projektekben, például az RTL-es „Álarcos Énekes”-ben és a TV2-nél eltöltött időszakai során nem merült fel, hogy a tettei miatt bárminemű következmény származna. Használta a pozícióit, miközben a körülötte élők és intézmények elnézték az általa elkövetett hibákat.
Ez a helyzet azonban nem csupán Eszenyi problémája; komoly kritikát érdemel a kultúrális élet azon szegmense is, amely ilyen emberekkel működik együtt, figyelmen kívül hagyva az áldozatok panaszait. Akik támogatták Eszenyit, mint például Nemcsák Károly, vagy azok a színházi vezetők, akik dolgozni engedték, mind hozzájárultak ahhoz, hogy a bocsánatkérés szava üresnek tűnjön. A jövőbeni lehetőségei és a tiszteletteljes bánásmód iránti igény magától értetődőnek tűnik, míg a valódi felelősségrevonás elmarad.
Forrás mandiner.hu
