A föld elnyelte a szurkolókat, győztek a láthatatlan hősök.

Mert kihalt minden, zene se szól – szól a Bonanza Banzai slágere, amit most úgy lehetne aktualizálni, hogy kihalt minden, a szurkoló se szól. Úgy köszöntötte a vasárnap az alvó Budapestet, mintha az égvilágon semmi nem történt volna. Pedig a magyar fővárosra figyelt a fél világ, a Puskás Arénában csapott össze a francia Paris Saint Germain és az angol Arsenal a Bajnokok Ligája serlegéért. Nemcsak figyeltek, de rengetegen érkeztek is külföldről, borítékolható volt, hogy a hétvégén teljesen felfordul a város. Már csütörtöktől gyülekeztek a népek, egyik világsztár adta a kilincset a másiknak, pénteken a két csapat szurkolói az utcán mérték össze ököltudásukat, szombaton pedig már a mérkőzés miatt hömpölygött a tömeg a belvárosban.

A meccset a franciák nyerték, de nem volt még vége az éjszakának: jöhetett a harmadik félidő (ha a hosszabbítást is számoljuk, akkor a negyedik) a láthatatlan hősökkel, akik seprűkkel és gumikesztyűvel mentek végig a háborús nyomvonalon, hogy reggel, a piacra tartva már semmi nyoma ne legyen annak, hogy amúgy a világ egyik legnézettebb sporteseményét rendezte a főváros.

És valóban, a belvárost járva nem lehetett már nyomát látni az éjszakának, egy átlagos, erősebb szombat este után nagyobb a káosz. A metrón bambán maga elé néző PSG-szurkolók tartottak valószínűleg a szállásukra, úgy tűntek, mintha elbukták volna a döntőt. A Deák Ferenc tér olyan kihalt volt, mint a koronavírus-járvány miatti lezáráskor, a reggel csendjét a Kakas Presszó előtt iszogató franciák törték meg. Felharsant még egy egy erőtlen „Áléé, áléé” kiáltás tőlük, de az elemek már nagyon merülőben voltak. Próbáltak volna még ünnepelni, de az erejük már alább hagyott, inkább csak a megszokás vitte őket, vagy a kötelességtudat. Egy sarokkal arrébb szintén két francia kortyolgatta a dobozos sört, bennük még volt kraft, de görnyedt testtartásuk jelezte azért az utca emberének, hogy lassan nyugovóra kell térni.

De hova tűntek az angolok?

A máskor oly kitartó angolokat ezúttal elnyelte a város. Az egyik sarkon még nyitva volt egy bár, fiatal punkok tartották a frontot, közöttük magyarázott összefüggéstelenül egy Arsenal-mezes fiatal, de a reakciókat nézve nem találták meg a közös nyelvet, amit leginkább annak a számlájára lehet írni, hogy hősünk egy nem létező nyelven kommunikált. A látvány, a hangulat semmiben nem különbözött attól, mikor egy legénybúcsús brigádból leszakadt angol odatéved magyar fiatalokhoz, hogy segítsen nekik megfejteni a világ nagy titkait. A Blaha Lujza térig kell mennünk, hogy találjunk egy nagyobb csapatot az Arsenal szurkolóiból, de ahogy a Deák téri franciák, tőlük is már csak erőtlen szurkolásra futja.

A tér melletti egyik kis utcában kordonok és rendőrök állnak, apró jelet mutatva az eseményre. Közelebb érkezve tűnik fel ugyanis a Paris Saint Germain csapatának két nagy busza, rajta a címerrel. Az egyik rendőr elárulja, hogy 13 óráig hagyják el a helyszínt, de most még túl korán van ahhoz, hogy elcsípjünk egy játékost. Egy ilyen győzelmet illik megünnepelni, elég valószínűtlen, hogy reggel 8 órakor kibotorkál az egyik világsztár a sarki pékségbe venni egy pizzás papucsot.

A város kihalt, de mi takarítani jöttünk. Akkor is takarítunk, ha nincs mit. Oké, tényleg szuper munkát végeztek a Budapesti Közművek köpeny nélküli hősei, de mi akkor is takarítani akarunk. Elmegyünk hát a Bosnyák térre, egy olyan területre, amit egyáltalán nem érintett a Bajnokok Ligája döntője, ha csak nem a környéken vett ki valaki szállást. Takarítási vágyunkat kielégítendő jelezte a közművek munkatársa, vár ránk két narancssárga szörnyeteg. És valóban, egymás mögött áll már a két takarítógép, hogy végre odaérjünk és megkezdhessék az utak tisztítását, egészen be a Keleti pályaudvarig. Épp „jókor” érkeztünk, egy személyautó áll meg, kiderül, hogy a munkát jött ellenőrizni, de már érkeznek is a kitöltött menetlevelek. Minden rendben, indulhat a meló.

Száguldás, Porsche szerelem

Elöl megy a vizes masina, locsolja az utat, hátul pedig a porszívós, ami úgy szippantja fel a szemetet, mintha valami varázslat lenne. Szerencsénkre be is ülhetünk, kiélheti gyermeki vágyait az egyszeri újságíró. Túlzás lenne azt állítani, hogy suhanunk a géppel, a sebességünk ugyanis 2 kilométer per óra volt, ennyivel kell haladnia a masinának, hogy megfelelően fel tudja szedni a szemetet. Nénik hagynak le minket gyalog a járdán, de az út mocska csak így tüntethető el.

A volán mögött ül Péter, már tizenöt éve dolgozik a Budapesti Közműveknél, látott már sokat. Őt is meglepte, hogy nem maradt felfordulás reggelre, szorgos kollégái hihetetlen munkát végeztek. Az eszméletlen száguldásunkat megakasztja egy előttünk heverő keréktárcsa darabkája, Péter már ugrik is ki, mert ha ezt felszippantja a gép, akkor könnyen bajt okoz, azt meg senki nem akarja. Nagyobb faágaknál ugyanez a helyzet, ezeket kézzel kell felszedni, nem elég a kormányt fogni és a pedálokat nyomkodni. Általában egyedül van a fülkében, a monotonitás nagy, és a séta tempójú közlekedés sem segít ezen.

Van időnk nézelődni, nem maradunk le semmiről. Szurkolóknak nyomát se látni, a szokásos kép fogadja a kíváncsiskodókat: templomba és boltba igyekvő emberek, a buszmegállóban hajléktalanokat ébresztgető közterület felügyelők. De milyen ébresztés volt az? Egy gyerek is megirigyelné azokat az apró, lágy mozdulatokat egy iskolai nap reggelén.

A főváros tiszta. Tisztább is a megszokottnál. A bulinegyed ilyenkor alvónegyed, hiába a rengeteg külföldi, hiába a franciák sikere, a gallok is már nyugovóra tértek. A Fővárosi Közművek munkatársai csillagos ötösre vizsgáztak, a szombaton flakonokat gyűjtők pénzügyi helyzete pedig hetekre előre megoldódott. Egy-egy kósza repohár maradt csak az éjszakából és két boldog francia, akiknek eszük ágában sincs álomra hajtani a fejüket. Miért is tennék? Hiszen övék a kupa, övék a dicsőség, övék a város. Tulajdonképpen övék most minden.

(Borítókép: Takarítás Budapest utcáin a BL döntő után 2026. május 31-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)

Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!

Izgalmas történetek, rejtett kincsek, érdekes épületek – nem csak budapestieknek.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!