Hóman Bálint 1885. december 29-én született Budapesten egy német eredetű középosztálybeli családból. Atyja, Hóman Ottó klasszika-filológus volt, aki egyetemi tanári állását 1885-ben tankerület főigazgatói posztra, 1897-ben minisztériumi ügyosztály vezetésére cserélte el. Anyja Darányi Borbála, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter nővére volt. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán doktorált.
Történész és kultuszminiszter
Tudományos munkásságát pénztörténettel kezdte, első, máig alapvető művei ebben a témában jelentek meg: A magyar királyság pénzügyei Károly Róbert korában (1912), valamint a Magyar pénztörténet 1000–1325 (1916). Történeti kutatásai elsősorban a magyar őstörténetre és az Árpád-korra fókuszáltak. Szekfű Gyulával 1928 és 1934 között írták meg a hatkötetes Magyar történet című monográfiát, amelynek első három kötetét ő írta. 1923-ban a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója lett.
Fotó: Wikipedia
1932-től vallás- és közoktatásügyi miniszterként, elődjéhez, Klebelsberg Kunóhoz hasonlóan az oktatást kiemelt nemzetpolitikai ágazatként kezelte és jelentős támogatásokat szerzett tárcája részére. Egységesítette a polgári iskolai oktatást, fejlesztette a népiskolai hálózatot és emelte a tanítók béreit. Feladatának tekintette a szegény, de tehetséges gyermekek felkarolását; a Horthy Miklós-ösztöndíj keretében évi ezer nehéz sorsú tanuló előmenetelét támogatta.
1938-tól rövid időre megvált miniszteri pozíciójától és a kormánypárt alelnöke lett. Utólag ő is belátta, hogy végzetes hibákat követett el. Így részt vett a zsidótörvények előkészítésében és megszavazásában, 1940 júniusában memorandumot intézett Teleki Pál miniszterelnökhöz:
A zsidókérdésben végre szakítani kell a kompromisszumok rendszerével. (…) Tudatára kell ébrednünk végre, hogy a zsidó ellensége kell, hogy legyen a mai kormányrendszernek.(…) Ebből nyilvánvalóan következik, hogy zsidókat semminemű hatalmi pozícióban, sem a közigazgatásban, sem a bírói székben, sem az iskolában nem lehet megtűrni, nekik a gazdasági életben sem szabad tanácsadói, irányító, vezető szerepet a kezükben hagyni. A meglévő zsidótörvény rossz. Ezért mielőbb meg kell hozni az új egy-két szakaszos törvényt, mely faji alapra helyezkedik.
A népbíróság előtt
A második világháború végén amerikai fogságba került, ahonnan a magyar hatóságok 1945 végén hozták haza. Az 1946-os népbírósági perben két történész kollégája, Kosáry Domokos és Szekfű Gyula is vallomást tett. Kosáry így emlékezett vissza a történtekre:
Vallomásom lényege az egykorú viszonyokra jellemző szűkszavú, elég gyatra jegyzőkönyvből is kitűnik (…)Hangsúlyoztam, hogy Hóman nem világnézeti okokból, hanem a hatalmi erőviszonyok tévesnek bizonyult felmérése miatt tartotta ajánlatosnak a Németországgal való jó viszony fenntartását, és előadtam, amit tisztességes emberi magatartásáról a nehéz időkben el tudtam mondani.
Szekfű Gyula írásban tett tanúvallomást:
Hóman Bálint irodalmi munkássága tudományos szempontból a magyar szellemi élet nagy nyeresége volt. Nem számítom irodalmi munkásságának természetesen a minisztersége alatt tartott különböző beszédeit és értekezéseit, melyekben már gyakorta a politika érvényesült. De még ebben az időben is politikáról sugalmazott történeti áttekintéseiben nem a német szellem érvényesült, hanem egyre az olasz és a lengyel szellemiséggel való kapcsolatainkat rajzolta és próbálta a jelenre alkalmazni. Énvelem minisztersége alatt igen keveset érintkezett, bizonyára azért, mert tudatában volt politikai nézeteink eltérésének és a vitát kerülni akarta. Voltak évek minisztersége alatt, mikor egyszer sem beszéltem vele. De 1944. március 19-e után találkoztam vele, s akkor ő előadta nekem, hogy Veesenmayer felszólításának, hogy miniszterséget vállaljon, nem tett eleget, mert nem helyesli Magyarország német megszállását, és ezt katasztrofálisnak mondotta. Ugyanakkor a zsidóság sorsáról is részvéttel beszélt és közölte velem, hogy lépéseket próbál meg annak érvényesítésére.
A Budapesti Népbíróság 1946. március 23-án háborús és népellenes bűncselekmények miatt összbüntetésként életfogytiglani fegyházra ítélte. A Népbíróságok Országos Tanácsa 1946. augusztus 17-én az elsőfokú ítéletben részletezett össztevékenységet egy rendbeli háborús bűntettnek minősítette. Büntetésének letöltését a pesti Gyűjtőfogházban kezdte meg, 1949-től a váci fegyházban folytatta. A megpróbáltatásokat szervezete nehezen viselte, a jól megtermett férfi rövid idő alatt 60 kilóra fogyott, és 1951. június 2-án elhunyt.
Felmentették a háborús bűntett vádja alól
Jogi rehabilitációját először egy távoli rokona kezdeményezte 1993-ban. A Legfőbb Ügyészség akkor úgy látta, hogy nincsenek meg a felülvizsgálat elrendeléséhez szükséges jogi és ténybeli feltételek, így nem kívánt felülvizsgálati indítvánnyal élni. 1994-ben a politikus fia, ifj. Hóman Bálint terjesztett elő kérelmet, de ez az eljárás is elakadt.
1995 novemberében Varga István MDF-es képviselő Hóman akadémiai és jogi rehabilitálása miatt interpellálta Vastagh Pál igazságügyi minisztert. Szerinte „egyetlenegy pechje (…) volt a volt vallás- és közoktatásügyi miniszternek és kiváló történésznek, hogy amikor Bárdossy László hadat üzent, ő azon a kormányülésen ott volt, és az első vádpont az volt, hogy nem tiltakozott ez ellen”. A miniszter válaszában leszögezte, hogy a tárca 1991-es állásfoglalása alapján nem tartja megalapozottnak a jogi rehabilitációt. Személyes véleménye szerint „valószínűleg Hóman Bálint is osztozik azoknak a XX. századi tragikus politikusoknak a sorsában, akiknek külön kell választani tudományos munkásságát – azt az arra hivatottaknak értékelni kell –, és külön kell választani politikai tevékenységét, amelyet a történelem megítélt”.
Bármilyen hihetetlen, de a Hóman-ügy miatt még törvényt is módosítottak.
Egyenesági rokonának halálával ugyanis megszűnt a lehetősége annak, hogy a törvény szerint más perújítással éljen a politikus ügyében. 2013-ig a terhelt javára csak egyenesági rokona, testvére, házastársa vagy élettársa nyújthatott be perújítási indítványt. Egy törvénymódosítás viszont lehetővé tette, hogy a terhelt javára perújítási (vagy felülvizsgálati) indítványt terjesszen elő oldalági rokon is, amennyiben a terhelt halála óta több mint ötven év telt el.
Több elutasítás után végül a Fővárosi Ítélőtábla 2014 áprilisában elrendelte a perújítást, majd 2015. március 6-án hozott ítéletében a Fővárosi Törvényszék teljes egészében hatályon kívül helyezte a népbírósági ítéleteket, és Hóman Bálintot bűncselekmény hiányában felmentette a háborús bűntett vádja alól.
Tiltakozási hullám a szoborterv ellen
A 2015-ös jogi rehabilitációja után L. Simon László kezdeményezte, hogy Hómannak, a város egykori országgyűlésio képviselőjének szobrot állítsanak Székesfehérvárott. A szoborállítás gondolatát a Hóman Bálint alapítvány karolta fel, és a fehérvári közgyűlés is támogatta az egykori politikus emlékének megörökítését „a város, különösen a belváros fejlesztéséért, a ma szeretett és nap mint nap használt épített örökségünk kialakításáért végzett munkásságának elismeréseként”. Az alapítvány a szobor megalkotására, amelyre Pető Hunor kapott megbízást, a várostól kétmillió, az Igazságügyi Minisztériumtól 15 millió forintos támogatást kapott.
A szoborállítás terve tiltakozási hullámot indított el, többek között ellenezte a Mazsihisz, számos civil szervezet és baloldali párt is.
A tiltakozások és a politikai támogatás megingásának hatására a Hóman Bálint alapítvány 2015 decemberében elállt tervétől, amit a város közgyűlése tudomásul vett, és ezért hatályon kívül helyezte határozatát.
Bár munkásságának megítélése is ellentmondásos, abban széles körű az egyetértés, hogy az egykori kultuszminiszter és országgyűlési képviselő antiszemita volt. Kritikusai szerint ő volt az első és második zsidótörvény szellemi atyja, előkészítője, de méltatói szerint is zsidóellenes volt, bár álláspontjuk szerint a mérsékelt antiszemitizmus határain belül.
Ungváry Krisztián történész szerint „szelektív antiszemita” volt, aki zsidóellenes intézkedések elősegítésével, illetve támogatásával emberiesség elleni bűncselekményekben vett részt; magánemberként ugyanakkor joviális volt, számos zsidó származású polgárt megmentett a vészkorszak alatt.
Titkok, tabuk, tévhitek – öt évszázad történelme 30 lebilincselő párbeszédben. Amerika és Európa sorsfordító eseményei új megközelítésben.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
