Kényszeres gyűjtögető pokollá teszi a szomszédok életét Budán.

Amikor megkeresték szerkesztőségünket az egyik társasház lakói, hogy egy kényszeresen gyűjtögető szomszédjuk szó szerint pokollá teszi az életüket, mi sem számítottunk arra a látványra, ami fogadott bennünket, pedig még fényképeket is kaptunk előzetesen. Budán járunk, egy klasszikus polgári házban, pár lépésre a Margit hídtól. Szokásos labirintusszerű lépcsőházban jutunk el az első emeletig, ahol a lépcsőn még fel sem érve már látjuk szemben a szemétkupacot a gang túloldalán, tényleg már csak a kakas hiányzik róla, csőrében egy gyémánt félkrajcárral. Házi szárnyas ugyan nincs, de csótányok, rovarok és egerek annál inkább a szomszédok elmondása szerint, néha még patkány is. A gangon végig hulladék, a lakás előtt kiszedve az ablak, kiszedve az ajtó, könnyű betekintést enged a lakásba, pontosabban engedne, ha lenne hova belátni, a szemét ugyanis annyira fel lett halmozva, egészen a mennyezetig, hogy a helyiségek közötti átjárást sem látni. Az orrfacsaró bűzt annál inkább érezni, így ahogy közelebb merészkedünk, azzal a lendülettel vissza is megyünk a körfolyosó másik oldalára.

A szomszédok és a ház közös képviselője összegyűltek, várták az érkezésünket. Látszik, hogy nagyon szenvednek a már legalább tíz éve tartó problémától, egymás után sorolják panaszaikat. Vártak minket, mert a hatóságok, hiába keresték már föl az összes lehetséges szervet, aki intézkedhetne, nem tesznek semmit, csak hárítják a felelősséget – ezeket a levelezéseket, dokumentációkat eljuttatták szerkesztőségünknek is. A helyzet akkor durvult el igazán, amikor pünkösd utáni kedden a közös képviselő felhívta a családsegítőt, hogy résnyire nyitva van az ajtó, lehet, probléma van.

Merthogy azt hitték, az idős nő esetleg meg is halhatott. A tűzoltók kiérkeztek, jelzésükre nem érkezett semmilyen reakció bentről, ezért felfeszítették az ablakot és az ajtót, hogy bejussanak. Az akciót élőben követő szomszédok szerint a hatósági emberek arcára kiült a döbbenet a látványtól. Extra felszerelést vettek magukhoz, és alpinista módjára kezdtek el mászni a szeméthegyen, egyikük megbotlott, fenékkel csúszott le a kupacról ki a gangra, fejét is beverte, a bukósisak azonban tette a dolgát. Az egyik szomszéd meséli már az esetről, hogy az ajtót „két tagbaszakadt” tűzoltó se tudta benyomni először a felhalmozott szemét miatt, nemhogy az egyébként 84 éves asszony.

A tűzoltó szó szerint, lavinával együtt kiseggelt a folyosóra. Alpinista módjára felmászott, maszkban, mert egyikük sem vállalta, hogy szabadon bemenjenek. Aztán a bukósisakja koppant a korláton

– emlékezett vissza a szomszéd, aki sem a nevét, sem az arcát nem vállalta a cikkhez, de nagyon szívesen mesélt a problémáról, ami hosszú évek óta nehezíti az életüket. A könnyebb olvashatóság és érthetőség miatt őt cikkünkben Viktóriának nevezzük a továbbiakban.

Örökségvédelmi helyszín is veszélybe kerülhet

Azt pedig már a közös képviselő meséli, hogy a tűzoltók megállapították, nemcsak fertőzések szempontjából, hanem tűzvédelmileg is veszélyes a helyzet. Viktória felidézi szintén erről a napról, hogy a tűzoltók szájából „konkrétan az hangzott el, hogy ez ha belobban, olthatatlan tüzet okoz, és a ház teljes szerkezete menthetetlenül leég”. Azt pedig már ő teszi hozzá, hogy a szomszéd ház is hasonlóan jár, ha a tűz elkapja a tetőt. Sőt, ezen a ponton tovább is megy, és egy fontos részletet közöl: a ház közvetlen közelében van az örökségvédelem alatt álló Gül Baba türbéje és a rózsakert, ami szintén lángokkal nézne szembe, ha kiütne egy tűz a felhalmozott szemétben. Viktória abban bízik, ha más már nem hatja meg a hatóságokat, akkor ez a tény talán arra sarkallja őket, hogy lépéseket tegyenek, már csak azért is, mert a Külügyminisztérium vagyonkezeléséhez tartozik, így a tulajdonos a magyar állam.

Huj Tamás szintén a házban lakik, a problémás lakással egy szinten. Pontosabban csak lakott, mert már elköltözött a sokszor elviselhetetlen szag és látvány miatt, lakásából pont hétvégén költöztek ki a bérlők, a szemben lévő látvány és az onnan terjedő szag miatt. Eddig bírták. Hasonló esetről számolt be Hertelendiné Nagy Emma, akinek szintén van egy lakása a házban. Meséli, hogy jönnek a potenciális albérlők, és amikor belépnek a gangra, már fordulnak is sarkon. Az a látvány, ami fogadja őket, egyből eltántorítja őket a lakásbérléstől. Majd elárulja, hogy éppen az előbb távoztak a korábbi bérlői, akik két hónapig bírták az életet a házban, majd küldték a rendkívüli felmondást, hogy elviselhetetlen a lakhatás. Nem tudott mit tenni, a kéthavi kauciót azonnal vissza kellett utalnia, próbálja folyamatosan fertőtleníteni a lakás körüli helyeket, de ritkán van rá lehetősége, mert nem a fővárosban lakik.

Jónásné Nagy Mária közös képviselő és a szomszédok egyszerre válaszolnak kérdésünkre, hogy a lakások árában többmilliós árcsökkenés tapasztalható a helyzet miatt. Egy olyan helyzet miatt csökken az ingatlanjaik értéke, amiről ők nem tehetnek, ami ellen ők küzdenének, és amivel a hatóságok egyelőre nem tudtak vagy akartak mit kezdeni. Az utcafronton több lakás ablakába vagy erkélyére is ki van téve az eladó tábla, bár nem tudjuk pontosan, de nem lepődnénk meg, ha a társasházban tapasztalt áldatlan állapotok miatt keresnének vevőt a lakásaikra.

Az idős nő maga beszél a problémáról és arról, hol alszik

Miközben beszélgetünk és szörnyülködünk a látványban, Tamás szól, hogy pont hazajött az illető idős nő. Kezeiben két táska, újabb holmit cipel haza, fér még a szeméthegyre, pontosabban oda már nem, helyette a körfolyosó korlátjára akasztja fel őket. Szóba elegyedünk vele, kiderül, hogy korábban fodrászként dolgozott, családja már nincsen. Ezt a szomszédok is megerősítik, próbáltak ennek is utánajárni, de nem találtak fellelhető rokont, a néni teljesen egyedül maradt. A közös képviselő szerint az egyik megoldás az lehetne, hogy gondnokság alá helyezik. Amikor megkérdezem a szeméttenger tulajdonosát, hogy miért halmoz fel ennyi lomot, kikel magából, hogy ez nem szemét, értékes ruhák, cipők és különböző használati tárgyak azok, nem kell tartani semmitől.

Itt 25 ezer forintos Zara kabátok vannak

– meséli az értékekről, majd arról beszél, hogy ezek amúgy adományok, a Máltai Szeretetszolgálatnak és más alapítványoknak szeretné odaadni. Amikor megkérdezzük, hogy mégis mikor, hiszen hosszú évek óta csak gyűlik a holmi, azt feleli, pár napon belül el lesz hordva innen minden. A szomszédok és a közös képviselő erre már nem is tudnak érdemben reagálni, mint mondják, ezt az ígéretet már számtalanszor hallották, de sose fogyott a szemét, csak gyarapodott.

Kíváncsiak voltunk, hogy érzi magát ilyen körülmények között, hol alszik, hol fürdik például. Mert láthatóan ezekre alkalmas helyiségek már nincsenek. Fürdeni a Margitszigeten szokott, oda jár ki mindennap, hogy flakonokat gyűjtsön, kiegészítve a nyugdíját. Az éppen hazahozott táskákban szintén van flakon. De hol alszik?

Saját tragikus sorsáról, korábbi műtétjéről beszél, hogy ezek miatt sem tudja rendezni még az életét, pedig szerinte csak erre lenne szüksége, hogy a fennálló probléma is megoldódjon. Látszik, hogy értelmileg jobb állapotban van, mint azt vártuk, ezért is mondja el, hogy amúgy senkinek semmi köze ahhoz, hogy a saját lakásában miket tárol, hogyan él. Ez önmagában még helytálló is lehetne, csakhogy közegészségügyileg mégis elég sok a probléma, és már a közös folyosón folyik a szemét. A szomszédok szerint ráadásul korábban a lépcsőfordulót is telehordta, nem győztek takarítani utána az egyébként teljesen gondozott épületben.

A gyűjtögető feljelentést tett, majd a szomszédokat szidja

Szóba kerül a két héttel korábbi eset, amikor leszedték a hatóságok az ajtaját és az ablakot (ami korábban már be volt törve, azon lehetett belátni, már amennyire a szemétkupac engedte). Emlékszik az esetre, felháborodva meséli, hogy jogtalanul mentek be a lakásába, hiába mondtuk neki, hogy mindenki azt hitte, veszélyben van. Mivel nem olyan régen történt, könnyen talál egy dokumentumot, amit megmutat: egy héttel korábban feljelentést tett a rendőrségen ismeretlen személy ellen, ugyanis szerinte meglopták őt. A feljelentés jegyzőkönyve szerint nem találja a zálogjegyét, ami két karikagyűrűre szól. Megkérdezzük, nem lehet-e, hogy megvannak azok a zálogjegyek valahol, csak már belepte a szemét, mire elbizonytalanodik. Abban azonban nem bizonytalan, hogy ki a felelős a kialakult helyzetért. Felváltva szidja a szomszédokat és a közös képviselőt, hogy „ki akarják csinálni”, eltökélt céljuk őt eltávolítani. A körülményeket ismerve ez jelenleg nem is áll messze a valóságtól, szerinte azonban ez még a szemétfelhalmozás előtt kezdődött, miközben többen akkor még nem is éltek ott. A néni egyébként már 60 éve lakik a házban, de arról beszél, úgy megutálta a várost, hogy szeretné elhagyni Budapestet. Mire jön egy meglepő ajánlat az egyik szomszédtól: 20 millió forintot adna a lepusztított lakásért, másnap, készpénzben, ezen ne múljon.

„Nézzék már meg, nem tollas a hátam?” – vág vissza a néni, aki úgy tűnik, jobban ismeri a lakáspiaci árakat, mint gondoltuk. Bár még a legtapasztaltabb ingatlanügynöknek is feladná a leckét, ha meg kellene becsülni egy olyan lakás árát, amibe konkrétan nem lehet belépni lábfejnyire sem, miközben elviselhetetlen bűz árad ki belőle. Azt már Huj Tamás meséli ismét, hogy a szag télen még valamennyire elviselhető, de amikor berobban a nyár, akkor szavakkal leírhatatlan a bűz.

A mai jogalkotás, ami legalább annyira gyámságra szorulna, mint a hölgy tulajdonos, mert nincs belátási képességük arra, hogy egy embernek a jogait védve, gyakorlatilag két háztömbnyi lakóközösség joga sérüljön, és lehetetlenüljön el az élete hosszú évekre. Ez ma nem egy európai jogalkotás, ilyen nincs

– folytatja sérelmeit Viktória, majd becsatlakoznak a többiek is. Tamás arról beszél, ha csak meghallják a nevét a néninek, már csak legyintenek rá, hiszen annyi levelezést folytattak a hatóságokkal. Bemutat egy napokban történt levelezést is, amiben a kerületi tiszti főorvos aláírásával a Budapest Főváros Kormányhivatala II. Kerületi Hivatala Népegészségügyi Osztálya azt válaszolta a lakossági bejelentésre, hogy „a fenti témában több bejelentés is érkezett a Hivatal felé, melyet a munkatársak kivizsgáltak, és megtették a hatáskörükbe tartozó intézkedéseket”.

Hogy mik voltak ezek az intézkedések? Tamás szerint valóban kijöttek a hivatal munkatársai, megnézték a helyszínt, majd fotókat is készítettek az akkor még a résnyire nyitott, még helyén lévő ajtón. Indoklásuk szerint azonban magánterületről van szó, ezért nem tudnak intézkedni. A hivatal válaszából az is kiderül, hogy valóban több bejelentés is érkezett már hozzájuk a problémáról különböző személyektől. A közös képviselő is megkereste őket, még 2019-ben, akkor ők felszólítást küldtek a néninek: „Mivel Ön nagy mennyiségű lomot halmozott fel a lakásában, és ez is hozzájárulhat a rovar- és rágcsálóveszély kialakulásához, ezért a Hivatal felszólítja, hogy a lakása lomtalanításáról, a fertőtlenítő takarítás elvégzéséről, a szaghatás megszüntetéséről és – indokolt esetben – a rovar- és rágcsálóirtás elvégeztetéséről gondoskodni szíveskedjen!” Hiába azonban bármilyen felszólítás, hiába minden bírság, a helyzet nem javul, a dokumentumokból kiderül, hogy hosszú évek óta küzdenek valóban.

Budapest Főváros Kormányhivatalától a kerületi közegészségügyi-járványügyi felügyelő azt írta egy megkeresésre, hogy „helyszíni ellenőrzésük időpontjában jelentősebb problémát nem tapasztaltak”. Az ehhez kapcsolódó családsegítői levélben az szerepel, hogy jártak a helyszínen, a folyosón „néhány tárgy, illetve egy szatyorban paradicsomok voltak kirakva”, de a lakásba nem tudtak bejutni, rosszullétre hivatkozva nem engedte be őket a tulajdonos. A népegészségügyi osztály egy alkalommal pedig a hulladékgazdálkodási osztálynak dobta át az ügyet, de ahogy addig, azután sem történt változás.

Mindenhonnan az elutasítás érkezik

De ezeken kívül is rengeteg dokumentumot és levelezést juttattak el hozzánk, ezekből megmutatunk párat, hogy milyen indokokra hivatkozva hárítják el a felelősséget. Jónásné Nagy Mária levelet írt a kerületi hivatal gyámügyi osztályának azonnali segítséget kérve, mivel a családsegítő tájékoztatása szerint hetek óta nem járt náluk az idős nő. Felidézte a tűzoltók akcióját, kiemelve, hogy közvetlen fertőzésveszély (rágcsálók és rovarok által terjesztett betegségek, ágyi poloska, hantavírus, penészgomba, tetvek) áll fenn a kiömlött szemét miatt, ezért kérik az „azonnali ideiglenes gondnok kirendelését, mivel ezt a közveszélyes állapotot nem képes sem felfogni, sem megoldani”. A gyámügyi osztály válasza:

A Hivatal kötve van a beadott keresetéhez. A kereset beadása és a bírósági eljárás elindulása után csak a II. és III. kerületi Bíróság dönthet ideiglenes gondnok kirendeléséről.

A kerületi jegyző leveléből pedig kiderül, hogy bár sajnálattal olvasták a kialakult helyzetet, a hivatalnál birtokvédelmi eljárással is próbálkoztak, de „egyéb hatáskör hiányában jegyzőként nem tudok a tulajdonostársak segítségére lenni. Tájékoztatom továbbá, hogy Polgármester úr sem rendelkezik olyan hatáskörrel, mely alapján a Társasház közgyűlésén érdemi segítségükre tudna lenni”. A Polgármesteri Hivatal leveléből kiderül, a birtokvédelmi eljárást elutasították.

Több olyan levelezést is megmutat Jónásné Nagy Mária, amit a lakástulajdonossal folytatott. Ezekben kivétel nélkül felszólítja a szemét eltakarítására, a lépcsőház különböző pontjairól is, de válasz sosem érkezett ezekre. Ígéret azonban annál több, ottjártunkkor előbb két napot mondott, hogy eltakarítja a szemetet, de később rájöhetett, hogy ezt valószínűleg senki nem hinné el, ezért egy hétre, majd egy hónapra módosította a kitűzött időpontot. Tekintve, hogy évtizedes problémáról, hosszú évek ígéreteiről beszélünk, legalábbis kétséges, hogy belátható időn belül saját maga rendezi a lakók életét megkeserítő állapotokat.

(Borítókép: Évek alatt felhalmozott holmik a folyosón a Török utcai épületben. Fotó: Szollár Zsófi / Index)

Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!