Dunapataj: rejtélyes halálesetek horrorisztikus száma.

Ha hollywoodi filmrendezők lennénk, és rejtélyes halálesetek miatt a kisvárosba érkező nyomozók jelenetét kellene megmutatnunk a kezdő képkockákban, valami hasonlót alkotnánk, mint amikor megérkeztünk Dunapatajra. Fekete felhők az égen, szemerkélő eső, amikor belépünk a mindössze 3000 fős Bács-Kiskun vármegyei faluba hétfő délelőtt. Az utcák kihaltak, alig látni valakit, síri csend honol, egyedül a madarak adnak magukról jelet. Főúton átguruló ördögszekeret nem látunk, de tapintani lehet a feszültséget a településen.

Pár nappal korábban került nyilvánosságra egy olyan ügy, amely a bűnügyi filmeken edzett lelkeket is felkavarja. Négy, idén elhunyt idős ember holttestét készül exhumálni a rendőrség, miután szoros összefüggéseket találtak a halálesetek között. Mind a négyen egyedül éltek, idősek voltak (70 fölöttiek mindannyian), egészségi állapotukkal nem volt gond és a rendőrség mind a négy helyszínen vagyon elleni bűncselekmények nyomait vélte felfedezni. A hatóságok ezért úgy döntöttek, alaposabban kivizsgálják a halálozások körülményeit, ehhez pedig a holttesteket kiemelik sírjaikból. Ilyen előzmények után érkeztünk meg Dunapatajra, de ekkor még nem sejtettük, hogy több gyanús haláleset is történt a faluban, nem csak ez a négy.

Az utcák szinte kihaltak, de a központtól nem messze észreveszünk egy embert, amint betér a helyi pizzériába. Nem csak pizzéria ez: cukrászda, menüzős étterem, a hátul árválkodó zenegép alapján néha kocsma, de mindenképpen közösségi hely. Idős férfi kortyolgatja a pult mellett az üdítőjét, mikor megtudja, hogy miért érkeztünk, látványosan elzárkózik a beszélgetéstől, nem hajlandó megszólalni az ügyben. És ez az egész napra jellemző volt: a település egyik fele egy szót sem kívánt szólni, másik fele készségesen állt rendelkezésünkre. Nem volt középút. A pultos hölgy már nyitottabb volt, tőle tudtuk meg, hogy az egyik elhunyt nőre törött nyakkal, az ágyában találtak rá. Ő úgy tudja, a rokonság erőltette, hogy a nyomozás komolyabb fordulatszámot vegyen. Hiába szerettünk volna többet megtudni, ennyivel be kellett érnünk, de azt még elárulta a pult mögött álló hölgy, hogy „beszélnek ezt-azt”, de nem tud olyanról, akire gyanakodnának a helyiek. Miközben már búcsúznánk el, ordibálásra leszünk figyelmesek.

Horrorfalu! Horrorfalu lett Dunapatajból!

– így lépett ki a pizzériából az egyik vendég, szemmel láthatóan alkoholos befolyásoltság alatt volt már, hiába a korai időpont. Azonnal bebizonyosodott a korábbi érzésünk: a települést megbolygatták a rejtélyes esetek.

A temetőben tudtunk meg részleteket a halálesetekről

A rendőrségi tájékoztatás szerint a négy holttestből kettőt a katolikus, a másik kettőt pedig a református temetőben exhumálják kedden és szerdán. A két temető egymás közvetlen szomszédságában van, a településről kifelé vezető úton a református van közelebb. A kaput zárva találtuk, rajta az információval, hogy szerdán 7.30-tól 15.30-ig a „temető technikai okok miatt zárva tart, a temető ezen időszakon belül nem látogatható”. A másik kapu már nyitva volt, rajta ugyanaz a közlemény. Hogy a rejtélyes eseteknek vagy a munkaidőnek köszönhető, egy árva lelket nem találunk, a temető közepén magányosan mered az égbe egy gémeskút. A ravatalozó előtt azonban egy kerékpárjára felpattanó férfit látunk meg. Gyorsan oda is eredünk, hátha tud információt szolgáltatni. Mint kiderült, ő a temetőgondnok. A keze remegett, és hiába tagadta nekünk, látszott, hogy felkavarták az esetek. Mesélt nekünk készségesen, de hangján hallatszott megviselte az elmúlt időszak. Még nehezebb napok jönnek neki, ő lesz az egyik, aki mind a négy holttest kiemelésénél jelen lesz segíteni.

„Sehogy se várjuk a pillanatot, de muszáj” – tekint már előre, majd egymás után meséli, mik történtek a faluban. Zoltán is úgy tudja, mindannyian egyedül voltak, úgy törtek rájuk. Beszélgetésünk elején azonban olyan információt mondott, amely addig még nem szerepelt a nyilvánosságban:

Egyértelműnek véli a rablást és a gyilkosságot mindegyik esetnél, erre pedig két konkrétumot is megemlít. Az egyik áldozatnak a nyakából letépték az aranyláncot, de a kapocs az ott maradt. A nő az ágy mellett ült, úgy találtak rá. Mellette a földön a nyakláncról leszakadt kapocs. Egy másik áldozatnak pedig kiszedték a szájából az aranyfogát. Ez utóbbit egy későbbi helyszínen is elmesélték tőle függetlenül. Természetesen ezek olyan információk, amelyek nem hivatalosak, egy kis településen pedig elég gyakoriak a pletykák, főleg ilyen felkavaró eseteknél. Ettől független felkavaró, és természetesen azt se állítjuk, hogy amiket hallottunk, semmi ne lenne igaz. Zoltán azt is elmesélte, hogy egyiküknél ki volt véve a pénz, mert másnapra várta az ablakost. Az ablakos már nem ment másnap. Nem volt kihez menni. Egy másik esetnél flexszel próbálták meg felfeszíteni az ajtót, hogy bejussanak, de beletört a szerszám. Azt már ő sem tudta megmondani, végül hogyan jutottak be. Ennél a pontnál egy másik, korábbi rejtélyes esetet is elmesél.

Az elkövetési formába ez az eset ugyan nem illik bele, az egyetlen kapcsolódás a betörést és a gyilkosságokat elkövetők között lehet. Az idei halálesetekig ilyen bűncselekmények nem voltak Dunapatajon. Betörések voltak, de gyilkosság az nem, meséli Zoltán.

Fedlapok a földön, kiemelik a holttesteket

Kérdésünkre, hogy gyanakodnak-e valakire, vagy valakikre, rávágja, hogy az egyik közeli településről, Dunaszentbenedekről járnak át „gyanús alakok”, akik figyelgetik az embereket. Úgy tudja, közülük az egyiket a rendőrség már le is tartóztatta pár hete. Az információról kerestük a rendőrséget, ahonnan azt ígérték, e-mailben válaszolnak, de cikkünk megjelenéséig sem megerősítést, sem cáfolatot nem kaptunk.

Miközben Zoltán meséli, hogy havonta egy-két temetés van, megmutatja nekünk a két sírt, ahonnan kiemelik a holttesteket.

Az eső közben rákezd, mintha csak siratná a kiemelésre váró holttesteket. Zoltánt útjára engedjük, mert az onnan nem messze fekvő Dunatetétlenbe megy segíteni egy temetésnél. Kifelé megcsodáljuk, hogy a legtöbb sír fel van újítva, lejárt sírhelyet jelző matricával alig találkozunk. Átmegyünk az út túloldalán lévő katolikus temetőbe, az ajtón ugyanaz a felirat fogad minket: „temető technikai okok miatt zárva tart, a temető ezen időszakon belül nem látogatható”. A 7.30-tól 15.30-ig tartó időszak ugyanaz, egyedül a nap más. Itt kedd szerepel, a hatóságok itt kezdik meg a holttestek kiemelését. A temető rendezett, nagyobb, mint a református, a fák egyformán vannak nyírva, fehér kavicsos út mutatja az utat. Itt azonban nem találunk senkit. Se egy itt dolgozót, se egy hozzátartozót. Keresgélni azonban nem kell, két sírt látunk, amelyiken még rakásban állnak a koszorúk, egymásról lógnak le a gyászszalagok. Amikor megközelítjük a sírokat, nem lepődünk meg. Mindkét elhunyt bőven 70 év fölötti. Itt azonban nincsenek még a földön fedlapok, de egy nap múlva erre is sor kerül, másképp nem tudják megkezdeni az exhumálást.

Köszönhetően Zoltánnak, a temetőgondnoknak, sok információval gazdagodtunk, amiknek szerettünk volna még jobban utánajárni, ezért a polgármesteri hivatal és a rendőrség felé vettük az irányt. A hivatal szépen gondozott, takaros épület, múzeumként vagy faluházként is funkcionálhatna. A titkárságon közölték, hogy Dusnoki Csaba településvezető jelenleg nem tartózkodik bent, de beszél a jegyzővel, várjunk a folyosón. Pár perc múlva érkezik a hölgy a sajnálatos hírrel, hogy a jegyző nem kíván nyilatkozni, a polgármestert pedig próbáljuk hívni a település honlapján feltüntetett telefonszámon. Ezt a lehetőséget egyelőre elvetjük, mert jelenleg ott tartózkodunk, nem sok esélye lenne, ha telefonvégre kapnánk a polgármestert, meg valószínűleg a telefont a minket eligazító hölgy venné fel.

A helyi rendőrök kámfornak néztek minket, pedig láttak

A rendőrségen (pontosabban a körzeti megbízott hivatalában) több információban reménykedünk. A legnagyobb akadály azonban az épület fellelése, a Google térképen jelölt helyen ugyanis csak a postát találjuk. Próbálkozunk másik térképpel is, de ugyanúgy a postához visz. A helyiek azonban készségesen eligazítanak minket, a polgármesteri hivatallal szembeni épülethez. Oda, ahonnan eljöttünk, hogy bejárjuk a fél falut, keresve a végcélt. Az utcán már láttuk a rendőrautót körözni, az már biztos volt, hogy van rendőr. Ráadásul szolgálatban. A hivatalt zárva találjuk, hiába kopogunk, csöngetünk, senki nem nyit ajtót. Két próbálkozás között feltűnik az utca végén a rendőrautó, felénk kanyarodik, de megdöbbenésünkre nem áll meg, hiába látják, hogy valaki őket keresi. Pedig az autót vezető rendőrnővel még egymásra is néztünk, talán az autónkra felfestett Index-felirat miatt gondolták úgy, hogy inkább tesznek még egy kört.

Utolsó reményünk, hogy információkhoz jussunk, a helyi kocsma. Ha van hely, ahol bármit meg lehet tudni, bárkihez el lehet jutni, akkor az a helyi ivó. Odabent a televízión megy a labdarúgó világbajnokság egyik mérkőzésének az ismétlése, de senki nem figyeli, egymással beszélik meg éppen az élet nagy dolgait. Szerencsémre kiemeltem a pultos hölgynek kólát kérek, de nem zérót, mire mellőlem egy hang dícséretben részesít, hiszen sörből sem iszunk zérót. Mikor megtudják, hogy miért jöttünk, a társaság egyik része elzárkózik, a másik része készségesebb. Nincs középút. Abban mindannyian egyetértenek, örülnek, hogy már a média is foglalkozik a rejtélyes halálesetekkel, bár jobban örültek volna, hogy nem ilyen ügy miatt kerülnek be a hírekbe, ott van például a közeli Szelídi-tó, ami oda irányíthatná jobban a figyelmet.

A szerencsének köszönheti életét az egyik helyi asszony

József elárulja, hogy februárban volt egy falugyűlés, ott már az egyik rendőr felhívta a figyelmet, hogy egyre több a gyanús eset, nem árt figyelni. József 77 éves, felmerül a kérdés, nem félnek-e ennyi rejtélyes halál után. Egy történetet mesél el, mikor a felesége kérte, nézze már meg, be van-e zárva az ajtó a házban, mire József csak annyit felelt, „minek, úgyis bejön, ha akar, úgy csak nagyobb kárt csinálna”. Tőle tudjuk meg, volt egy szerencsés asszony is a faluban. Egyedül él, de egy alkalommal nála aludt a lánya. Éppen ezen az estén próbáltak meg betörni a házba, de amikor az asszony lányával találták szembe magukat, futásnak eredtek. Ennyin is múlhat egy ember élete. József szerint ezek az esetek nem most kezdődtek, csak most értek el Dunapatajra. Úgy tudja, Kalocsában kezdődtek az ilyen bűncselekmények, mindössze 15 kilométerrel odébb.

Mihály is örül, hogy foglalkozunk a témával, de nem kíván beszélni az esetekről, hiába van meg a véleménye. Azt sem hajlandó elárulni, hogy miért nem, de láthatóan nem fél. Azt azonban ő is megerősíti nekünk, hogy volt még egy gyanús halál, az, ami után a holttestet elhamvasztották. Többet nem hajlandó elárulni. Sándor a pulttól szól közbe, nem öt eset volt, legalább hét. Kissé gyanúsan és kételkedve fogadjuk ezt az információt, de ami eddig Dunapatajon történt 2026-ban, még elképzelhető is lehet. Ő több gyanús személyről mesél nekünk. Egyikük egy asszony, nem odavalósi, de rendszeresen megfordul a postán, ahol szerinte azt figyeli, ki vesz fel nagyobb pénzt. Azt mondja, nála is próbálkozott egyszer, amikor bankkártyával fizette be a csekket, mire az asszony hirtelen ott termett a válla fölött, lobogtatva egy sorsjegyet a postásnak, hogy nyert 500 forintot, ki kellene cserélni egy másikra. Sándor szerint csak a PIN kódját szerette volna lelesni. Viszont egy korábban hallott információt ő is elmond nekünk. Ha még emlékeznek rá, még a temetőgondnok mesélte, hogy az egyik áldozat szájából eltávolították az aranyfogakat. Nem kérdeztünk rá erre az esetre, Sándor magától mesélte. Ettől még ez nem válik hivatalos információvá, mégis megdöbbentő hallani több embertől külön-külön is ugyanazokat a részleteket. Azzal azonban mindenki egyetértett, egész nap, hogy az áldozatoknak az öregkorban jelentkező némi egészségügyi problémáktól eltekintve semmi bajuk nem volt.

Odakint a Nap közben kisütött, de a feszültség továbbra is ott van a levegőben. Egy apró település Bács-Kiskun vármegyében, ahol eddig valószínűleg a szerényebb helyi gazdaság volt a legnagyobb probléma. 2026-ra pedig arról beszélnek, hogy sorozatgyilkos szedi áldozatait a településen. Pár aranygyűrűért, nyakláncért, fogért, vagy némi készpénzért. Sok információt tudtunk meg, de természetesen az ügy felgöngyölítése a hatóságokra vár, kezdve a keddi és szerdai exhumálásokkal. Amit senki nem vár. Azt azonban igen, hogy kiderüljön az igazság.

Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban!