„1989. június 16.” – írta egy magyar zászlós emodzsi keretében Orbán Viktor volt miniszterelnök egy képhez, ami róla készült Nagy Imre újratemetésén, a Kossuth téren, 37 évvel ezelőtt.
Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnökének és társainak 1989. június 16-i újratemetése a kommunizmusból a demokráciába vezető magyar átmenet egyik legnagyobb hatású szimbolikus eseménye volt.
Magyar Péter is megemlítette a híres beszédet
Magyar Péter azzal kezdte napirend előtti felszólalását: „Fiatal magyarok állnak a téren, hamarosan valaki beszélni fog, mindenki tudja, miért van itt, de senki nem tudja pontosan, mi fog történni. Annyit éreznek, hogy nemsokára minden megváltozik, Magyarország a következő napokban a nemzetközi sajtó címlapjaira kerül. A mából visszanézve próbáljuk meg elképzelni, mit érezhettek az őseink a téren. Milyen cipőt vettek fel a történelemhez, ki vigyázott a gyerekeikre, belegondoltak-e a mögöttük álló hónapokba, évekbe, gondolkodtak-e azon, hogy a térről hova és hogyan tovább, hogy mekkora áldozatot hoznának az országért. Gondolkodtak-e azon, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Tudták-e reggel, hogy aznap történelmet fognak írni. Fiatal magyarok állnak 1956. október 23-án a Kossuth téren és 1989. június 16-án a Hősök terén. Akik ebben a pillanatban a történelmet írják, akik a téren állnak, egyszerre néznek a szüleik, a nagyszüleik és a gyermekeik szemébe. Azt mondják a szüleik generációjának, hogy nemet mondanak azokra az évekre, évtizedekre, amelyek az ő életük kereteit adták. Bátor és naiv ígéretet tesznek a következő generációnak arra, hogy mostantól minden más lesz.”
Nem az ő hibájuk, hogy az ígéretük nem vagy csak részben valósulhatott meg. Az 1956-os forradalom elbukott, az 1989-es rendszerváltás részben kudarcba fulladt. Nem egy emléknap feladata annak megértése, hogy miért történt mindez, de dolgunk annak megértése, hogy mit tanulhatunk tőlük. Elődeinkkel ellentétben nem szeretnénk kisajátítani, birtokolni sem 1956, sem 1989 történetét. Nem szeretnénk eldönteni, kik voltak az igazi ’56-osok vagy az igazi rendszerváltók
– húzta alá a miniszterelnök, hozzátéve, épp az a csodálatos ezekben a napokban és terekben, hogy az egész nemzet napjai és terei voltak.
Magyar Péter leszögezte, a tanulságok nehezek. „1956-ban Nagy Imre pártjával szembeni lojalitása, azonosulása, sorsközössége megvolt, így érkezett ő a forradalomba. Eleinte bizonytalan hőse volt a forradalomnak, nem a pesti srácok magától értetődő erkölcsi tisztaságával lépett a történelembe, sőt, habozott is, vívódott, elvtársaknak hívta a forradalmárokat a Kossuth téren” – folytatta a kormányfő, hangsúlyozva, hogy Nagy Imre szabad akaratából választotta a hazát a párt helyett. Magyar Péter arra is emlékeztetett, hogy Nagy Imre nem kért kegyelmet.
Magyar Péter arról is beszélt, hogy Nagy Imrét és társait kivégzésük után először a börtön sétálórészén földelték el, majd kátránypapírba csomagolva, arccal lefele, összedrótozott kézzel és lábbal jelöletlen sírokba, hamis nevek alatt temették el őket. „Megölni kevés volt, ki akarták törölni őket a történelemből. Hogy ez nem sikerült, azért egy nemzet lehet hálás az özvegyeknek, családtagoknak.”
„A hazát választották a párt helyett, az önfeláldozást a megalkuvás helyett” – hangsúlyozta Nagy Imréékről a miniszterelnök, hozzátéve: idén október 23-án ünnepeljük az 1956-os forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulóját.
Ha sikerült új lapot nyitnunk, megértenünk, mit jelent számunkra ’56 öröksége, akkor talán először ezt az ünnepet derűvel a szívünkben ülhetjük meg. Már látjuk a történet végét, látjuk, hogy a magyar nemzet végül oda jutott, ahova az 1956-osok el akarták juttatni. Saját döntéséből hazánk a szabad világ része lett, lemosta magáról a diktatúra és a megszállás gyalázatát
– húzta alá Magyar Péter, aki szerint Orbán Viktor később „aprópénzre” váltotta 1989-es, történelmi beszédét.
(Borítókép: Orbán Viktor 2026. április 10-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)
Olvasd tovább itt: index.hu
