Rákosi Mátyás a Tanácsköztársaság bukása után Ausztriába menekül, ahonnan hamarosan kitiltják. A következő években a Komintern keretében tevékenykedik Moszkvában és ahová küldik. Csehszlovákiában, Németországban, Ausztriában, Olaszországban egyengeti az ottani kommunista pártok irányvonalát.
1924 decemberében Magyarországra küldik, ahol elfogató parancs van érvényben ellene, hiszen a vádlottak padján lett volna a helye a népbiztosok perében.
Azzal a feladattal érkezett, hogy újjászervezze a kommunista pártot Magyarországon. Az volt a terv és a remény, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Pártban csalódott, radikálisabb politikát követelő csoportok bevonásával megalakított, Vági István vezette Magyarországi Szocialista Munkáspárt (MSZMP) a kommunista párt fedőszerveként legális politizálási lehetőséget nyújt a magyarországi kommunistáknak. Nem jött be.
1925. szeptember 24-én ezzel a címlappal jelent meg a Pesti Napló:
A Pesti Napló 1925. szeptember 24-i címlapja
Arcanum
1925. szeptember 22-én több mint félszáz kommunista és szocialista aktivistát tartóztattak le. Vas (akkori nevén Weinberger) Zoltán leírásából tudjuk, miként zajlott le Rákosi letartóztatása a Közraktár utcában azon a délelőttön. Rákosi megbeszélésre hívta oda Vast. Egyiküket sem követték, de az utcában útjavító munkásoknak, bútorszállítóknak, bérkocsisoknak álcázva vagy egyszerűen házakból kilépve detektívek tömege várta őket. Az illegális találkozóról tehát tudtak, és semmit nem bíztak a véletlenre.
1950-ben a Magyar Munkásmozgalmi Intézet vaskos kötetet adott ki a Rákosi-perekről. Ebben idézik a TASZSZ jelentését Rákosi rendőrségi kihallgatásáról: „Az újsághírek megegyeznek abban, hogy Rákosi kijelentette: vállalta a kommunista párt megszervezését, habár teljesen tisztában volt azzal, hogy életével játszik. Kijelentette továbbá, hogy egész életét a kommunista mozgalomnak szenteli, hogy a Magyar Tanácsköztársaság bukása óta ötödször jött Magyarországra. Csak azt sajnálja, hogy nem tudott még jobb munkát végezni, még több eredményt elérni. /…/ Rákosi megtagadta a további vallomást, kijelentve, hogy csak a vele ismertetett vádirat anyagára vonatkozó megjegyzésekre szorítkozik. Készségesen válaszol azonban minden olyan kérdésre, amely a kommunista eszmét és a kommunista párt elveit érinti. Rákosi bátor magatartása nemcsak a munkásokra, hanem a burzsoá közvéleményre is mély hatást tett.”
A valóságban ez nem így volt.
1954 novemberében az Állami Levéltárban fiatal kutatók rendezték a Budapesti Királyi Ügyészség pinceraktárából átvett és a főváros ostromakor összekeveredett iratokat, és abban találtak egy vastag dossziét, amelyben a Rákosi-perek dokumentumai rejtőztek. Ott voltak Rákosi kihallgatásának jegyzőkönyvei, amelyeket megdöbbenéssel olvastak a kutatók. Másnap a hivatalos munkakezdés előtt ávósok lefoglalták a dossziét, amely évtizedekre eltűnt Rákosi és utódai páncélszekrényében. A levéltárvezető azt állította, hogy a dokumentumokba senki nem tekintett még bele, és ezzel valószínűleg igen jót tett azokkal, akik beletekintettek.
Olvasd tovább itt: hvg.hu
