A beszélgetésben Verebes saját rendezői tapasztalataiból, színházigazgatói éveiből és közéleti megfigyeléseiből kiindulva fogalmazott meg kritikákat és javaslatokat. Bár több kérdésben elismerően beszélt Magyar Péterről, hangsúlyozta, hogy a politikai stílus legalább olyan fontos, mint maga az üzenet. Emellett hosszasan fejtegette azt is, miért tartja fenntarthatatlannak a magyar színházi struktúrát.
„Ő a leghatásosabb debattőr, de…”
Verebes szerint Magyar kétségtelenül komoly politikai teljesítményt nyújtott, ezt pedig szerinte kár lenne elvitatni. Úgy fogalmazott: jelenleg ő a „legpártolhatóbb politikus” és a „leghatásosabb debattőr”, ugyanakkor rendezőként úgy látja, hogy a politikus kommunikációján még bőven lenne mit csiszolni.
Az író úgy látja, hogy a túlzott artikuláció, a folyamatos feszültség és a minden ügyben vállalt főszerep idővel kifáraszthatja a közönséget. Úgy véli, a tartalmi mondanivaló erejét is gyengítheti, ha minden megszólalás ugyanazzal az intenzitással történik.
Az elszámoltatás igen, a megalázás nem
A beszélgetés egyik legerősebb része a jelenlegi parlamenti hangnemről szólt. Verebes szerint természetes, hogy sok választó elszámoltatást vár a korábbi hatalom képviselőivel szemben, de a bosszú logikáját veszélyesnek tartja. Úgy fogalmazott: a számonkérésnek van helye, a személyeskedésnek viszont nincs. Külön kitért arra is, hogy szerinte még politikai ellenfelekkel szemben sem indokolt a megalázó hangnem, mert az hosszú távon tovább mélyíti a társadalmi megosztottságot.
Radikális reformot sürget a színházi világban
A közélet mellett talán még szenvedélyesebben beszélt saját szakmájáról. Verebes szerint a magyar színházi rendszer évtizedek óta pazarlóan működik, miközben mindenki a megszokott struktúrákat védi.
Úgy látja, egy-egy vidéki társulat túl sok bemutatót készít, kevés előadásszámmal, miközben sokkal hatékonyabb lenne, ha a színházak több kész produkciót cserélnének egymás között. A jelenlegi modellt szerinte sem gazdaságilag, sem szakmailag nem lehet hosszú távon fenntartani.
A beszélgetésben arról is szólt, hogy szerinte a színházi világ hosszú ideig bátortalan volt, most viszont több helyen is látszanak az elégedetlenség jelei,kiállnak az emberek, úgy fogalmazott, a változáshoz nemcsak politikai akarat, hanem szakmai bölcsesség is kell. Verebes úgy látja addig nem lesz valódi megújulás, amíg a színészeknek nincs érdemi beleszólásuk abba, kivel szeretnének együtt dolgozni. Példaként említette a győri és a pécsi színház körüli konfliktusokat.
„Talán a gyerekeimnek már jobb lesz”
A beszélgetés utolsó szakasza személyesebb hangot ütött meg. Azt mondta, saját pályáján sokszor érezte úgy, hogy hiába próbált változásokat kezdeményezni, a szakma nem volt nyitott rájuk. Emiatt ma már úgy érzi, számára talán elkésett a változás.
Ennek ellenére optimistábban tekint a jövőre. Abban bízik, hogy a következő generáció már egy emberségesebb, igazságosabb és szakmai teljesítményt jobban megbecsülő közegben dolgozhat majd. Mint fogalmazott, ha ez megvalósul, annak elsősorban a gyerekei és az unokái lehetnek a nyertesei.
Olvasd tovább itt: index.hu
