Hogy van?
Köszönöm, jól vagyok.
Mivel telnek mostanában a napjai, mióta elköszönt az Országgyűléstől?
Az elmúlt hónapokban jutott idő a pihenésre, és többet tudtam a családommal is lenni. Közben persze figyelem a közéletet is, a korábban mindenkit lehazaárulózó Fidesz vergődését, és azt, hogyan alakul a magyar társadalom demokratikus öntudata.
Megbánta, hogy a visszalépett a választás előtt?
Dehogy bántam, a NER-t meg kellett buktatni!
Nemrégiben a Facebook-oldalán hosszú bejegyzésben bírálta a Tisza-kormány képviselői mandátumkorlátozásra vonatkozó Alaptörvény-módosítási tervezetét. Kapott érte hideget-meleget. Meglepte a támadások hevessége és a gúnyoldó reakciók mennyisége?
Politikusként hozzászoktam az ilyen kommentrohamokhoz, a véleményemet sosem ezektől tettem függővé.
Szégyellném magam, ha egy alapjogot korlátozó, az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütköző kérdésben nem szólalnék meg, még akkor is, ha ezt sokan gúnyosan úgy akarják láttatni, hogy csak magamért aggódom.
Örömmel láttam, hogy azóta már sokan kiálltak, megerősítették ezt a véleményt, és társadalmi párbeszéd is elindult a kérdésben.
A bejegyzését azzal kezdte: „Ha jól értem, soha többé nem indulhatok országgyűlési választásokon a saját hazámban?” Miért érezte fontosnak, hogy ilyen személyes hangvételben szólaljon meg? Sokan éppen emiatt vádolták azzal, hogy valójában a saját politikai ambícióit védelmezi.
Ez sokkal többről szól, mint az én politikai jövőmről. Arról szól, hogy kilépünk-e az európai demokratikus keretből, vagy olyan eszközöket keresünk, amelyekkel ugyanazokat a célokat érjük el, mégis betartjuk a jogállami normákat.
Megértem az emberek félelmét tizenhat év kormányzás után, azonban ez az eszköz nem éri el a valódi célját. Politikailag kell legyőzni az ellenfeleket, jogilag kell elszámoltatni a bűnösöket, mert csak így térhet vissza az ország Európába.
Ahhoz pedig, hogy az emberek ismét biztonságban érezzék magukat, és újra motiváltak legyenek a közélet alakításában, arányosabb választójogi törvényre, normális közéleti vitákra és párbeszédre van szükség. Egyébként szerintem hamarabb omlik össze a Fidesz, mint annak idején az MSZP. A fideszes képviselők csak a NER rendszerében tudtak függőségi viszonyokat kialakítani egy-egy választókerületben. Ha ezt a rendszert demokratizálják, és egy sokkal arányosabb választási törvény lép életbe, akkor újra meg újra minden körzetben le lehet majd győzni őket.
Az elmúlt hetek vitáiban előkerült az az érv is, hogy a politikai pálya nem szakma. Vitatja ezt?
A politikusok az emberek szolgálatát vállalják, az ő érdekeiket képviselik és hangosítják ki. Ahhoz, hogy ezt jól tegyék, sokrétű tudásra, tapasztalatra, stabil értékrendre és mély elköteleződésre van szükség. Ezek megszerzéséhez idő kell, akárcsak minden más szakmában. És ahogyan minden szakmában, itt is vannak kóklerek, haszonlesők, vagy ahogy a köznyelv nevezi őket, „megélhetési politikusok”. Miattuk azonban nem lehet egy egész hivatást kollektíven megbélyegezni. Senki sem az anyja hasában tanul meg politizálni. Politikussá válik az ember. Olyan szabályokra van szükség, amelyek alapján a társadalom tagjai ellenőrizhetik, leválthatják, de újra meg is választhatják a képviselőiket. Hadd említsem a saját példámat. Nálam éppen a tizenkettedik évben jött az egyik legnagyobb kihívás a választókerületemben, amikor a Fidesz-kormány be akart zárni egy általános iskolát a Havannán. A tizenkét év alatt megszerzett tapasztalatom is segített abban, hogy tudtam, mi a teendő, és a szülőkkel közösen sikerült megvédenünk az iskolát. Nagyon bízom az új miniszterasszonyban, Lannert Juditban, hogy véget vet a tankerületi vezetők kiskirálykodásának.
Azt is írta, hogy Magyar Péter azt ígérte: nemcsak megemeli a kalapját azok előtt, akik a választás előtt visszaléptek, hanem erkölcsi alapjuk is lesz arra, hogy később újra elinduljanak. Úgy tűnik, hogy ez nem így lesz. Csalódott Magyar Péterben és a Tisza-kormányban?
Egy demokratikusan működő országban a politikus egyik legnagyobb erénye, ha képes korrigálni, és belátóan képes időnként önmagát is felülbírálni. Ez nem a gyengeség jele. Orbán ezt nem igazán gyakorolta, láttuk, hová vezetett. A Tiszától nem félni kell, és nem igazodni hozzá, hanem vele együtt kell egy jobb országot építeni.
Óvatosan fogalmaz. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy a képviselői mandátumkorlátozás ügyében „korrigálni” akarna Magyar Péter. Ön szerint miért szeretné a Tisza-kormány korlátozni, hogy valaki hány évig lehessen országgyűlési képviselő?
A választók azért álltak össze a Fidesszel szemben a Tisza mögött, hogy ne csak a Fideszt, hanem az általa képviselt politikai kultúrát is a történelem szemétdombjára küldjék. Ezért sem mindegy, hogy milyen eszközöket használunk.
Ahogyan Sólyom László volt köztársasági elnök is vallotta, jogállamot csak jogállami eszközökkel lehet helyreállítani, a cél nem szentesítheti az eszközt.
A Tisza nem adhatja meg a Fidesznek az esélyt arra, hogy most a demokrácia őreként tündököljön, és ezzel akár csak egyetlen szavazót is visszaszerezzen. Másrészt a Tiszának ma minden eszköze és felhatalmazása megvan ahhoz, hogy visszavezesse Európába az országot, és begyógyítsa azokat a társadalmi és szociális sebeket, amelyeket a Fidesz ejtett, anélkül hogy a jogállamot sértő, alapjogokat korlátozó intézkedéseket hozna.
A már idézett Facebook-bejegyzésében azt írta, úgy érzi, a miniszterelnök nem bízik eléggé az őt megválasztó emberekben: abban, hogy a választók képesek lennének a következő választáson ismét legyőzni a Fideszt, illetve maguk eldönteni, kit szeretnének országgyűlési képviselőnek. Vannak tiszás szavazók, akik erre azt válaszolják, hogy éppen a demokrácia védelmét szolgálja, ha senki nem maradhat túl sokáig a politikában. Ön mit mond erre?
A polgárokat és az egyént a demokráciában egyetlen dolog védi meg a hatalommal és az önkénnyel szemben, a jog uralma. A jog uralma, valamint azok a független intézmények, amelyek a hatalom korlátozását szolgálják.
Ha ma úgy alakítják a jogot, ahogyan az éppen megfelel a politikai céljaiknak, ha ma adminisztratív eszközökkel zárják ki a politikai ellenfeleket, akkor holnap az egyén is kiszolgáltatottá válhat a saját élethelyzetében.
Arról nem is beszélve, hogy ha ma korlátozzuk valakinek a választhatóságát, akkor precedenst teremtünk arra, hogy később például csak a diplomások indulhassanak a választáson. Nem véletlen, hogy az európai polgári demokráciákban ez fel sem merül, legfeljebb a szélsőjobb próbál újra és újra különféle cenzusokat bevezetni.
Mit gondol, lesz még önből országgyűlési képviselő?
Nem az a fontos, mi lesz velem. Az számít, hogy az ország visszatérjen Európába, a jogállami és demokratikus útra, és hogy a következő kormányok ne kövessék el elődjeik hibáit.
Túl vagyunk a Tisza-kormány első ötven napján. Összességében milyen mérleget vonna az új kabinet eddigi működéséről: inkább a pozitív vagy a negatív oldalra billen a mérleg?
A Tisza tizenhat év orbáni rombolás után vette át a kormányzást, és azt látom, hogy most mindent megpróbál megtenni azért, hogy a lehető legtöbbet hozza ki ebből a helyzetből. Időt kell nekik adni, de természetesen akkor is meg kell szólalni, ha valami nem az ország érdekét szolgálja. Ahogy már említettem, a Tiszától nem félni kell, és nem is igazodni hozzá, hanem most vele együtt kell egy jobb országot építeni.
Mit szól ahhoz, hogy Sulyok Tamást egy egymondatos Alaptörvény-módosítással távolítanák el a hivatalából?
Ha lenne Sulyok Tamásban szemernyi alázat is a hazája iránt, már lemondott volna, mert nem maradt sem erkölcsi, sem politikai alapja arra, hogy a nemzet egységét képviselje, és őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett.
De ha ez így rendben van, akkor nem kettős mérce, hogy a képviselői mandátumkorlátozást viszont nem támogatja?
A köztársasági elnöki tisztséggel kapcsolatban azon az állásponton vagyok, hogy az alkotmányozás során újragondolnám ezt az intézményt. Elképzelhetőnek tartom azt is, hogy közvetlen elnökválasztással az emberek dönthessenek az új köztársasági elnök személyéről. Ezzel teljes mértékben helyreállítható lenne az elnöki intézmény tekintélye.
Lezárult egy fontos politikai korszak az életében. Milyen szerepet szán magának a magyar közéletben a következő években? Milyen tervei vannak a folytatásra?
Valóban lezárult egy korszak, és most én is ugyanúgy a jövőbe tekintek, mint sokan mások. Hogy mit tartogat számomra, az még nyitott kérdés.
(Borítókép: Kunhalmi Ágnes 2025. szeptember 11-én. Fotó: Kaszás Tamás / Index)
Olvasd tovább itt: index.hu
