A második világháború után szüleink és nagyszüleink az országot romokból kellett újjáépítsék. Az Antall-kormány helyzete sem volt könnyű, és elképzelhető, hogy a dolgok másképp alakultak volna, ha nem ilyen örökséget hagyományoznak rájuk.
Kádár János 37 éve hunyt el, de sokan még mindig nosztalgiával gondolnak rá. Olyan ez, mint egy kutya, aki egész életét láncra verve töltötte, és azt sem tudja elképzelni, milyen az élet szabadon. Amikor végre megszabadul a láncaitól, mégis vágyakozik utánuk.
A rendőrspicliről csak annyit, hogy emléke nem teljesen tűnt el az idővel. Önmagában is elgondolkodtató, hogy élete végén, amikor a félelem már úrrá lett rajta, és várta, hogy mikor jönnek érte, kicsit visszakapott abból a szenvedésből, amit másoknak okozott. Ez a folyamat valójában része volt annak, ahogyan a társadalom reagált a régi sebekre és emlékekre.
Forrás mandiner.hu
