Meglepetéssel tapasztalom, hogy a Fidesz oldaláról érkező megszólalók alkotmányos puccsról beszélnek a 17. Alaptörvény módosítása kapcsán.
Tényleg ennyire rövid a memória mindenkinek? Hogyan született ez a „gránitszilárdságú Alaptörvény”?
A 2010-es országgyűlési választások után a kormányzó pártszövetség kétharmados többséget szerzett a parlamentben, ami lehetővé tette számukra egy új alkotmány elfogadását. Ezzel a lehetőséggel éltek, ahogyan a mostani még erősebb kétharmad is teszi a módosítással. Az előkészítési és elfogadási folyamat akkor túl gyors volt, és nem alakult ki széles politikai és társadalmi konszenzus. Az ellenzék jelentős része nem vett részt az alkotmányozásban. Ezzel szemben a jelenlegi helyzet más, hiszen a győztes párt a kampányában világosan kifejtette szándékait, ezért kapott egy erős kétharmadot.
Győri Enikő, a Fidesz EP-képviselője azt mondta: „Rendkívüli helyzet van…”
De miért most tűnik ez fel neki? 2011-ben, amikor az Alaptörvény létrejött, és a későbbi 16 módosítás alkalmával, akkor soha nem volt rendkívüli helyzet?
Szerinte, „Ha a politikai érdekek a jogi garanciák elé kerülnek, akkor a demokratikus alkotmány alapjai kerülnek veszélybe.”
Csak most?
Stumpf István a Sulyok Tamás leváltására irányuló lépéseket puccsnak és önkényes megoldásnak nevezte.
Ugye kedves Stumpf István, ön sem gondolja komolyan, hogy Schmitt Pál és Novák Katalin saját elhatározásukból mondtak le? Ha így van, akkor nagyot csalódnék önben. Azok a lemondások nem „puccsszerű eltávolítások” voltak a nagyobb konfliktusok elkerülése érdekében?
Kevesebb megjelenítése
Forrás kormanyvaltas.hu
