„A HVG »látszatsikerről« és »drága gesztusról« értekezett már az Orbán-Trump találkozó előtt, megelőlegezve a korlátozott eredményeket. A péntek esti fejlemények konkrétumokban is rácáfoltak a pesszimista jövendölésre, olyasmik is megtörténtek, amit a cikk a jólértesültek megabiztosságával »kizártnak« nevezett: amerikai szankciós mentesség orosz energiára, nukleáris együttműködés, LNG-útvonal, beruházási csatornák. Ennek fényében aztán, némileg finomítva a fókuszt, az ár/érték arány kritizálásával próbálták fenntartani a »kudarc-nattatívát«, ennek során azonban inkább fókuszáltak az előfeltevésük alátámasztására, mint a megállapodások objektív értékelésére. A portál beharangozó cikkének címe – »Orbán időért megy Washingtonba, amiért drágán megfizethet Magyarország« – már önmagában elárulja, milyen torzító szemüvegen keresztül közelítettek a témához. A külgazdasági és energetikai realitások világában természetesen semmi sincs »ingyen«, de a helyes kérdés sosem az, hogy mennyibe kerül egy döntés, hanem az, hogy mekkora értéket teremt és mennyi kockázatot zár ki. Az energiaellátás diverzifikációja, a hosszú távú kapacitáslekötések és az opciós megállapodások mind olyan biztosítási jellegű lépések, amelyek a téli csúcsidőszakok, geopolitikai sokkok vagy árkilengések idején forintban mérhető előnyt hoznak. A nukleáris együttműködés stabil bázistermelést és ártompító hatást ad, míg a jogbiztonsági komponens – például egy új kettős adóztatási egyezmény – a finanszírozási költségek mérséklésével új beruházásokat vonz be. Ezek nem »számlák«, hanem hozamok: ellátásbiztonság, jogbiztonság és tőkevonzás formájában. Aki ezt nem érti, az a külpolitikai realitások és a gazdasági racionalitás közé saját ideológiai díszleteit állítja.A cikk alaptézise az volt, hogy a washingtoni találkozó PR-színpad, amelyen komoly ügyek nem dőlnek el, de Magyarország azért drágán megfizet: »A magyar kormányfő reális célja annyi lehet, hogy haladékot kapjon – legalább az országgyűlési választásokig, cserébe azonban dollárban mérve is százmilliárdos ígéreteket kellene tennie.«Ezzel szemben a tényállás első, alapvetést jelentő sarokpontja egyszerű: Orbán Viktor bejelentése szerint Magyarország teljes, időkorlát nélküli mentességet kapott az orosz energiahordozókra kivetett amerikai szankciók alól. A HVG ugyan még előzetesen úgy állította be, hogy »teljesen kizárt« a biankó mentesség, és legfeljebb valami választásig tartó »haladék« remélhető, de a valóság ezzel ellentétes.. A szankciók alóli mentesség hossza kulcskérdés, a HVG más liberális orgánumokkal egyetemben idéz meg nem nevezett forrásokat, amelyek egy éves türelmi időt emlegetnek csak, Orbán Viktor és Szíjjártó Péter azonban cáfolta ezeket. A »választásokig tartó türelem« megfogalmazást már az előbbi is cáfolja, ráadásul nyilván a mentesség hossza a kapcsolódó folyamatok függvénye is (például az esetleges fegyvernyugvási megállapodással együtt járna a szankciók feloldása is), tehát a magyar miniszterelnök elérte, amit akart. A különbség nem retorikai árnyalat: a »kifejezett időkorlát nélküli mentesség« nem kegy és nem türelmi idő, hanem tágabb, szerződéses és politikai mozgástér energiafronton, amire hazánk energetikai és földrajzi adottságai miatt volt szükség. Az energiaellátás folyamatos biztosításáról, az árvolatilitás tompításáról és az ipar működésének alapfeltételeiről beszélünk — ezekben nincs helye publicisztikai könnyelműségnek.A »látszatsiker« kifejezéssel a HVG előre megnyitotta magának a tágas keretezési lehetőséget ahhoz, hogy kudarc hiányában is relativizálva írhasson a tárgyalások eredményéről. A lap már a beharangozásban is olyan konkrét eredményeket próbál bagatellizálni, amelyek egyértelműen az ország érdekét szolgálják. Rogán Antal lekerülése az amerikai szankciós listáról például nem pártpolitikai kérdés, hanem intézményi stabilitási tényező: megszűnt egy kockázati tüske, ami korábban a hivatalos és a kétoldalú tárgyalásokat is nehezítette. Az amerikai diplomácia hangnemének enyhülése sem üres, ideológiailag motivált »Fidesz-barát gesztus«, hanem gazdasági stabilitási hatás: kevesebb politikai zaj, gyorsabb döntéshozatal, olcsóbb finanszírozás — magyarán a tőkeáramlásnak kedvez. A paksi szankciók felfüggesztése szintén nem ideológiai kérdés, hanem energiaellátási kényszer: a nukleáris kapacitás biztosítja az olcsó, kiszámítható, alacsony kibocsátású áramot, miközben a Westinghouse belépése és az SMR-együttműködés csökkenti a geopolitikai függőséget. A kiutazási feltételek rendezése pedig a gazdasági mobilitás és tudástranszfer szempontjából jelent áttörést: kevesebb akadály, több lehetőség, gyorsabb üzlet. Ezek nem »látszatsikerek«, hanem kézzelfogható, gazdasági és diplomáciai előnyök Magyarország számára.
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
