Index – Belföld – A legfiatalabb roma generáció határozza meg, milyen lesz Magyarország

„Azzal kell kezdenünk, hogy addig, amíg a cigány felzárkózás kérdésében nem tudunk valóban tisztán és őszintén, de mindenféle bántó szándék és hazug általánosítás nélkül beszélni, addig nehéz lesz onnan továbblépni, ahova eddig eljutottunk” – fogalmazott a szakértő.

Forgács István szerint az adatok gyűjtésétől, a problémák nyílt megnevezésétől, vagy éppen a tendenciák felismerésétől és kimondásától sokan félnek, mert attól tartanak, hogy rasszizmussal, előítéletek megerősítésével vádolják őket.

Nem lehet cél, és nem vezet sehova sem a vezetéknevek, sem a keresztnevek kigyűjtése – semmilyen kérdésben. Sem akkor, amikor az elveszett gyerekeket keresik a közösségi oldalakon, sem akkor, amikor a tehetségkutatókat összeállítják. Hiába adnak sommás képet sok mindenről, nem lehet csak ezek alapján véleményt alkotni közel egymillió emberről. De attól még léteznek. És nem szabad becsukni a szemeket

– hangsúlyozta.

A kollektív áldozatiság csapdája és a továbblépés útja

Magyarország egyedülálló kisebbségi önkormányzati rendszert működtet Európában. Az 1993-as kisebbségi törvény alapján 1994 óta léteznek ezek a testületek, amelyek helyi, megyei és országos szinten is képviselik a különböző kisebbségi közösségeket.

A hazai kisebbségek ezzel jogot kaptak arra, hogy saját választott érdekképviselettel rendelkezzenek helyi, megyei és országos szinteken, de ezek elsősorban arra alkalmasak, hogy felerősítsék a kisebbségi közösségek hangját, erősítsék a helyi közösségi identitást. A nemzeti és etnikai kisebbségek közül a cigányok a legegyértelműbbek, mert ők vannak a legtöbben, és ebből adódóan tőlük is várja el leginkább a magyar társadalom, hogy tegyenek valamit önmagukért ezekkel az általuk megválasztott képviselőkkel együttesen. Ugyanakkor kevés jogosítványuk és még kevesebb anyagi forrásuk van hozzá. Sajnos ki kell mondani, hogy 1994 óta azt látni, hogy kevés kivételtől eltekintve a helyi kisebbségi önkormányzatoknak nem igazán sikerül segíteniük a helyi felzárkózást, miközben pedig minden kormány megtartotta ezt a jogintézményt, bízva abban, hogy valódi segítség lehet

– fogalmazott.

A szakértő úgy látja, hogy 2010 előtt a kisebbségpolitika egy helytelen megközelítést követett, amely a segélyezésre és a kisebbségek áldozati szerepére épült, nem pedig a tenni akarásra, és az egyéni felelősségvállalásra. 

„Ez 2010 előtt azt célozta, hogy egyfajta jó szándékkal, nyitottsággal, liberálisabb megértő hozzáállással az domborodjon ki, hogy ezek a közösségek küzdenek. Nagyon küzdenek. Mert hátrányos helyzetűek. Ami egyébként sok helyen teljesen valós is volt” – magyarázta. 

Ez a megközelítés azonban a szakértő szerint olyan helyzetet teremtett, amelyet ő „kollektív áldozatiságnak” nevez. Ez azt jelenti, hogy a közösség egésze áldozatnak tekinti magát, és minden problémát a diszkriminációra fog – így elvész az egyéni és családi szintű felelősségvállalás, az emberek elvesztik a képességüket és akaratukat arra, hogy saját életük alakításában aktív szerepet vállaljanak.

Forgács István konkrét példával érzékelteti, miről van szó. Nem kérdőjelezi meg, hogy létezik munkaerőpiaci diszkrimináció, de szerinte ma már messze nem olyan mértékben, mint korábban volt. Ennek ellenére sokszor előfordul, hogy ha valakit nem vesznek fel egy állásra, azt automatikusan a cigány származására fogja, miközben lehet, hogy egyszerűen nem volt megfelelő a képzettsége vagy tapasztalata. 

A kollektív áldozatiságba mindent bele lehet csomagolni. Miért nem jön a mentő, miért kapott rossz jegyet a gyerekem, miért nem vesznek fel dolgozni

– sorolta.

„Ugyanakkor azt is látni kell, hogy azok a cigány emberek, akik maguk mögött tudták hagyni ezt a tanult tehetetlenséget, és nekiveselkedtek, hogy ők is felelősséget vállaljanak a saját sorsuk alakulásában, ők általában képesek is voltak változást elérni. És ehhez az elmúlt 15 év kormányzása rengeteget segített. Sőt a többségi társadalom is értékeli ezt” – mondta, ahogyan azt is, hogy a többségi társadalom is befogadóbb lett.

Éles kritikát fogalmazott meg azokkal a cigány vezetőkkel szemben is, akik még mindig ugyanebből az áldozati szerepből kommunikálnak.

Érdekes, hogy cigány vezetők nagy része és a jogvédők mindig kikérik maguknak, amikor általánosít a társadalom a cigányokkal szemben. Hogy a cigány lop, lusta, erőszakos. És abban igazuk is van, hogy nem szabad általánosítani. De közben sok cigány vezető ugyanilyen általánosítással beszél arról, hogy a magyar társadalom általában véve cigányellenes. A rendőrség is cigányellenes. Az orvos és a kórházi nővér is cigányellenes. A tanár is cigányellenes. Mindenki cigányellenes. Holott ezeket az általánosításokat ugyanúgy vissza kellene utasítani

– magyarázta a szakértő.

Univerzális programok célzott hatásokkal

A 2010 után hivatalba lépett polgári kormányzat megközelítése Forgács István szerint viszont alapvetően más volt, és új lehetőségeket kínált. 

A kormány nem külön „cigányprogramokat” indított, hanem olyan univerzális intézkedéseket hozott, amelyek mindenkit segítettek, de a hátrányos helyzetűeknek – köztük sok cigány családnak – jelentették a legnagyobb előrelépést. 

A kormány nem azért vezette be a 3 éves kortól kötelező óvodáztatást, mert csak a cigánygyerekek szorultak rá a korai fejlesztésre, de végső soron leginkább az ő szocializációjukat és alapkészségeik fejlesztését mozdította elő. Nem azért indította el az iskolai ingyenes és kedvezményes étkeztetési programot, mert csak a cigánygyerekek voltak éhesek, de nekik segített a legtöbbet. Nem azért hozta a 25 év alattiak adómentességét, mert ezzel csak a cigány fiatalokat akarta mindenáron a munkaerőpiacra juttatni, ellenben a munkát vállaló cigány fiatalok lettek az intézkedés első számú nyertesei. És ebben volt egyedülálló a polgári kormányzat 2010 óta

– mondta. 

Forgács arról is beszélt, hogy a kormány a továbbiakban is olyan felzárkózáspolitikai intézkedéséket támogat és fontolgatja azok bevezetését, amelyek az oktatáson keresztül a munkaerőpiacra való eljutást szorgalmazzák. Ezek között több is van, amelyeket Forgács István maga dolgozott ki és ajánlott a kormány részére.

„Az állami inkasszó-moratóriumról és inkasszó kedvezményről itt, az Indexen írtam elsőként még 2024 tavaszán, ami több tízezer olyan ember visszatérését segítené a legális munkaerőpiacra, akik most azért nem jönnek, mert a velük szembeni tartozások miatt azonnal jelentős összegeket vonnának a fizetésükből. Erre lehet megoldás a korábbi javaslatom. Az elmúlt időkben már elindultak a mérések és szakértői egyeztetések azzal kapcsolatosan, hogy ez hogyan lenne bevezethető” – részletezte.

További javaslatai közül a Szent Margit utalvány a higiénia-szegénységben nyújtana komoly segítséget, és a családi pótlék emelésének lehet egy sokkal célravezetőbb és igazságosabb alternatívája, mert elsősorban a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetűnek minősített gyerekeket nevelő családokat célozza. 

A szabad kollégiumi férőhelyek terhére felkínálható lakhatásfejlesztési programjavaslat helyben, a településeken, járásközpontokban tarthatja a friss szakképzett munkaerőt, az önkormányzati bankok ötlete pedig szintén a helyi lakhatás fejlesztését célozza, miközben segítheti a mikró- és nano-vállalkozásokat, illetve felválthatja a szociális segélyezést egy eredményesebb támogatási formára

– sorolta a szakértő. 

Forgács István hangsúlyozta, hogy a kormány jól érti: a cigány közösség tagjai kulcsfontosságúak a magyar gazdaság számára. Ezért van szükség a gazdasági alapú társadalmi felzárkózásra, amely a szakmaszerzést helyezi középpontba, majd ezt követi a munkaerőpiaci elhelyezkedés támogatása, miközben az adókedvezmények és lakhatási programok már eddig is több tízezer cigány családnak nyújtottak valódi segítséget.

A helyi önazonosság védelme árt a kisebbségeknek?

2025. október 1-jén lépett hatályba az országosan sok vitát kiváltó, helyi önazonosság védelméről szóló rendelet. Az intézkedés célja hivatalosan „a község társadalmi értékeinek, hagyományainak és karakterének megőrzése, valamint a településen élők életmódjának és szokásainak megtartása, továbbá a település közbiztonságának fenntartása”.

Sokan úgy vélik, ez a rendelet valójában a társadalom peremére szorult rétegek, különösen a cigányok kirekesztését segíti elő. Forgács István azonban határozottan elutasítja ezt az etnikai értelmezést.

Egyetlen település sem hozott még olyan rendelkezést, ami etnikai alapon zárna ki bárkit, és ilyen biztosan nem is lesz

– jelentette ki.

A szakértő különösen problémásnak tartja azt, amikor jogvédő szervezetek cigányellenes intézkedésként értelmeznek olyan feltételeket, mint az erkölcsi bizonyítvány bekérése a letelepedni szándékozóktól.

Forgács István szerint, aki azt állítja, hogy ez hátrányosan megkülönbözteti a cigányokat, az lényegében azt mondja ki, hogy a cigányok között nagyobb arányban vannak olyanok, akik ezt a feltételt nem tudják teljesíteni:

– mondta a szakértő, ugyanakkor hozzátette, hogy mindezzel együtt sem ért egyet az önazonosság védelméről szóló rendelettel – de teljesen más okból. Álláspontja szerint a probléma nem az etnikai megkülönböztetés, hanem hogy ez a szabályozás sérti az alapvető emberi jogok egyikét, a szabad költözés jogát.

„Tehát, ha valaki azzal érvel, hogy egy ilyen intézkedéssel kárt okozunk annak, aki el akarja adni a házát, mert kevesebb lesz az érdeklődő, vagy olcsóbban tudja csak eladni az ingatlanját, az teljesen érthető. De ne erőltessük mindenáron az etnikai szálat” – fogalmazott.

„Úgy lopták el a cigányok elől a munkát, hogy azt a cigányok észre sem vették”

Forgács István határozottan elutasítja azt az ellenzék által hangoztatott nézetet, miszerint az államnak érdeke butának megtartani a társadalmat.

Az államnak olyan társadalomra van szüksége, amely képes felelősségteljes döntéseket hozni. Nem lehet érdeke egy képzetlen társadalom, mert az alkoholizmust, kábítószert, családon belüli erőszakot és alacsony képzettségű munkaerőt hoz

– magyarázta. A Covid-járvány előtti gazdasági fellendülés során Forgács István szerint 80-100 ezer cigány ember tudott új belépőként stabilan elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon, elsősorban a közfoglalkoztatásból kilépve. Forgács István szerint ebben a kormány kiemelkedően jól teljesített.

„A magyar gazdaság folyamatosan vette át a közfoglalkoztatásból az arra alkalmasokat. A LEGO konkrétan körbejárta 2015 környékén a Nyíregyháza közeli a településeket, és megpróbálta »ellopni« a közfoglalkoztatottakat az önkormányzatoktól, mert munkaerőre volt szüksége. És az arra alkalmas cigányok el is tudtak menni dolgozni” – emlékezett vissza.

Azonban a szakértő szerint nem mindenki tudott élni a lehetőséggel. Sok helyen a magas fluktuáció és a munkafegyelem hiánya miatt sok munkaadó számára végül egyszerűbb és megbízhatóbb megoldás volt a külföldi vendégmunkások foglalkoztatása.

Úgy lopták el a cigányok elől a munkát, hogy azt a cigányok egy része észre sem vette

– foglalta össze.

A jövő Magyarországát nagyban befolyásolja majd a kisebbségek helyzete

Forgács István nem riad vissza attól, hogy kimondja: bizonyos problémák aránytalanul gyakoribbak bizonyos közösségekben.

Tapasztalataim szerint a hátrányos helyzetű cigány közösségekben gyakoribb a kapcsolati és családon belüli erőszak, mint a többségi társadalomban. De erről még azok sem mernek beszélni, akiktől pedig elvárható lenne

– fogalmazott.

Konkrét példát is hozott, amely jól mutatja a probléma abszurditását. Az ország egyik legismertebb női jogokkal foglalkozó áldozatsegítő civil szervezetét hívta egy rádióműsorba.

Azt kértem, hogy a műsor első felében beszéljünk arról, hogy a családon belüli erőszak ellen hogyan kellene küzdeni általában véve Magyarországon, a második felében pedig hegyezzük ki a dolgot arra, hogy a hátrányos helyzetű és kimondottan cigány közösségekben milyen tennivaló van. Ők viszont ilyen tematizálással már nem vállalták az interjút, azt mondták, hogy nem szeretnék a többségi társadalom előítéleteit visszaigazolni

– mesélte.

Forgács István számára ez elfogadhatatlan hozzáállás, hiszen szerinte éppen azokat hagyja magukra, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a segítségre.

És akkor felteszem a kérdést: ki áll ki a kemecsei cigánylány mellett, akinek a börtönből való eltávozáskor hazatérő élettársa kiszedi a nyílt utcán a két szemét? Mert az, aki erre felhívhatná a figyelmet, az nem megy oda be, mert azt gondolja, hogy ha ő felvállalja azt, hogy ez a misszió sokkal inkább szükséges ott, mint a Rózsadombon, akkor azzal azt a képet erősíti meg, hogy a családon belüli erőszak nehézségeit elsősorban a cigánytelepeken kell keresni. Miközben pedig tényleg. Nem kizárólag, de leginkább. Mint ahogyan az egészségtudatosabb életmódnak, vagy a kiegyensúlyozottabb párkapcsolatok támogatásának indokoltsága is egyértelműbb a Dankó Pista utcában, mint a II. kerületben

– érvelt.

A „C generáció” – Magyarország jövője

Forgács István saját elemzései alapján megalkotta a „C generáció” fogalmát, amely a jelenlegi 8-20 év közötti, túlnyomórészt cigány fiatalokat jelenti. Ez a korosztály számszerűen sokkal nagyobb részt képvisel a magyar társadalomból, mint azt sokan gondolnák. Saját becslése szerint a 10 év alatti gyerekek körülbelül 20 százaléka, az 5 év alatti korosztályban pedig már 23-25 százaléka is lehet cigány származású. Ez azt jelenti, hogy a jövő Magyarországát ez a generáció fogja meghatározni – gazdaságilag, kulturálisan, társadalmilag.

Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a kisebbségpolitika tovább fejlődjön, és a kormány újabb irányokból is megközelítse ezt a kérdést.

Ha a kapcsolati erőszak tekintetében, a kábítószer-visszaszorítás kérdésében, a munkaerőpiacra való belépés, az egészségfejlesztés, vagy a családpolitika témakörében gondolkodnom kell arról, hogy mi legyen a következő 15 évben, akkor ennek az úgynevezett »C-generációnak« egy nagyon egyértelmű, és lehet, hogy az általánostól eltérő megközelítéssel kell utat mutatnom. Ha nem sikerül, akkor félő, hogy egy komplett generációt fogunk elveszíteni, és vele együtt az elmúlt 15 év egyértelmű eredményeit is cigány ügyben

– magyarázta a szakértő.

Forgács István meggyőződése, hogy a valódi változásnak nem felülről kell jönnie, hanem a helyi közösségekben kell megtörténnie. Pozitív példaként mesélt el egy történetet egy alföldi kisvárosból, amely jól mutatja, hogyan lehet kis lépésekkel nagy változást elérni.

Megkérdeztük a polgármestert, hogy mit szólna ahhoz, ha a helyi tehetséges, jól tanuló cigányfiú mondana verset a városi rendezvényen március 15-én. A polgármester első szóra, örömmel belement. Ez pedig azzal járt, hogy azok a cigányok, akik korábban soha nem mentek el a városi rendezvényre, most kiöltöztek és büszkén kiálltak a város főterére, hogy megélhessék, ahogyan az őtőlük érkező fess, belevaló, okos roma fiú elszaval egy Petőfi-verset. Büszkeséget adott nekik, és a város nem cigány része is boldogan élte ezt meg

– mesélte, majd hozzátette, hogy ez a kis gesztus többet ért, mint bármilyen más erőltetett toleranciaprogram. Forgács István hangsúlyozta, hogy az ilyen akciókhoz nem kell egy speciális „szuperszakértő”, egyszerűen csak az kell, hogy el merjék hinni ezekben a közösségekben az emberek azt, hogy kell a változás és meg is merjék azt lépni.

Forgács István különösen fontosnak tartja, hogy a cigánytelepeken működjenek olyan programok, amelyek a tudatos gyermekvállalást, az egyenrangú férfi-női viszonyokat, a kábítószer elutasítását és az oktatás értékét folyamatosan erősítik.

Ennek nincs köze előítéletekhez, ezeket a cigány közösségeknek önmaguk érdekében kell megérteniük és megtartaniuk

– tette hozzá.

Amerikai példa magyar köntösben

Forgács István a hazai projektek mellett nemzetközi együttműködésekben is részt vesz, szakértő kollégáival közösen többek között az East Tennessee State University-vel és számos magyar egyetemmel dolgozik együtt. Ez az együttműködés egy meglepő felfedezésből született: a magyarországi cigány közösségek helyzete és bizonyos amerikai térségek leszakadó fehér munkásosztályának társadalmi kihívási között számos hasonlóságot találtak. 

100 évvel ezelőtt az USA-ban itt virágzott a bányászat, zajlott a folyószabályozás és az erdőgazdálkodás, rengeteg olyan munka volt, ami kézi erőt igényelt. Miután a bányák bezártak, a 70-es, 80-as évekre elfogytak az igazi ipari tevékenységek, az ottani egykori munkásembereknek a leszármazottai olyan helyzetbe kerültek, mint nálunk Magyarországon rendszerváltás után a cigányok

– magyarázta.

Az ottani fehér munkásosztály leszármazottai között ma rendkívül súlyos problémát jelent az olcsó szintetikus drog – különösen a fentanil – és az alkohol, valamint az ennek nyomán kialakuló tömeges depresszió. Az USA-ban a legalacsonyabb a várható születéskori élettartam ezekben az államokban, sok az egyszülős család, és a fiatalok korán, gyakran gyerekkori kapcsolatokban kezdenek családot alapítani.

Az ottani társadalmi felzárkózási folyamatok és Magyarországon a cigányokkal kapcsolatos gazdaságalapú társadalmi felzárkózást erőltető kezdeményezések teljes párhuzamban vannak. Ez azért nagyon fontos, mert a szakképzés éve óta komoly társadalmi felzárkózási esély Magyarországon mindenki számára, és a közeljövőben ennek tapasztalatait már egyes amerikai államok és térségek is hasznosíthatják

– összegezte Forgács István.

Az amerikai-magyar együttműködésből konkrét programok is születtek mostanra: többek között hátrányos helyzetű és roma egyetemisták is eljuthatnak az Egyesült Államokba. A szakértő szerint ezek a programok nemcsak a nyelvtudást fejlesztik, hanem – ami talán még fontosabb – kitekintést nyújtanak a világra és a szemléletet is megváltoztatják. Különösen fontosnak tartotta, hogy ezek a fiatalok megtapasztalják: máshol is küzdeni kell a sikerért, és az áldozati szerep helyett elsősorban az egyéni felelősségvállalás az, ami előreviszi az embert. Egy másik konkrét példát is hozott Tennessee-ből, amelyet szeretne majd Magyarországon is viszont látni.

„Az ottani szerencsejáték felügyelet profitjából például szakképzés finanszírozására is fordítanak” – mesélte, majd hozzátette, hogy szerinte ezt a modellt érdemes lenne Magyarországon is meghonosítani.

Forgács István emellett javaslatot dolgozott ki arra is, hogy a vállalatok a sportcélú TAO-hoz hasonlóan társasági adójuk egy részét szakképzési célokra is felajánlhassák.

Ez jelentősen növelné a szakképzés forrásait, miközben a cégek közvetlenül támogathatnának olyan képzési programokat, amelyek a saját ágazatuk számára is biztosítana képzett munkaerőt. A sporttámogatáshoz hasonló mechanizmussal a vállalatok érdekeltté válnának abban, hogy a környékükön élő hátrányos helyzetű fiatalok szakmát tanuljanak, ami hosszú távon a teljes gazdaságot és a társadalmi mobilitást is erősítené

– mondta. 

Mindeközben több magyar kezdeményezés, mint például a 25 év alattiak adómentessége vagy a Munkáshitel pedig az amerikaiak számára tűnik vonzó intézkedésnek. Azt biztosan ki meri jelenteni, hogy a mostani magyar szakképzés komplexitása és társadalmi mobilitást kínáló körülményei követendő példának tűnnek amerikai szakértők és fejlesztők számára. Forgács hangsúlyozta, hogy az együttműködés célja nemcsak a jó gyakorlatok cseréje, hanem az is, hogy bebizonyítsák, hogy ezek a társadalmi problémák nem megoldhatatlanok, és nem etnikai kérdések. 

Forgács István meg van arról győződve, hogy a „fenntartható munkaerő” lesz a jövő egyik legfontosabb kifejezése.

Ha megmarad, akkor lassulhat a mesterséges intelligencia térnyerése, ha nem, akkor globális szinten kell társadalompolitikai kihívásokkal szembenézni. És itthon is ez az egyik legfontosabb kihívás

– tette hozzá zárszavában a szakértő. 

(Borítókép: Forgács István 2025. október 9-én. Fotó: Németh Kata / Index)

Mi lenne, ha a jövő nem csak történne veled, hanem te alakítanád? Ez a könyv segít felkészülni, sosem tapasztalt módon. Tedd meg az első lépést most.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!