Romba kell döntenem Horváth Tamás világképét: évtizedek óta járok meccsre, mint említettem, akkor is kinn voltam Finnországban, amikor legutoljára kivívta a csapat a pótselejtezőt, és még sokkal korább óta, még mielőtt a Nélküledet megírták volna. Azt a Nélküledet – most tessék figyelni -, amelyet még mindig tömény giccsnek tartok, bár »Az éjjel soha nem érhet végethez« képest minden remekműnek számít. Továbbá most is vércikinek tartom, ha a mi nevünkben vandálok borogatják szét Nyugat- és Kelet-Európa nagyvárosait, hál’ istennek erre régen nem volt példa, ellenben a rendre fölcsendülő »büdös románozással«, amelytől kifejezetten nyomorultul érzem magam a lelátón. Nem egyszerűen tahóság szerintem, de nemzeti törekvéseinkkel is szembemegy.Azt hiszem, hogy Horváth számára nehezen értelmezhető, hogy nem kategóriák vannak, amelybe besorolódnak az emberek, vagy besorolják őket, hanem különböző személyiséggel bíró egyedek. Aki szereti a focit, nem feltétlenül szereti a Nélküledet; aki viszolyog a Nélküledtől, nem feltétlenül kedveli az avokádót; aki viszont utálja az avokádót, nem biztos, hogy késztetést érez szétverni idegen településeket. Az élet bonyolult. Mondd csak, Tamás, van neked akváriumod?”
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
