Az Európai Unióval foglalkozó szakemberek körében közhelyszámba menő tétel, hogy az EU-politika nem külpolitika. Mi mégis az Európai Unióval kezdjük a jövő demokratikus magyar külpolitikája előtt álló kihívásokat és feladatokat bemutató sorozatunkat, mert Magyarország számára megkérdőjelezhetetlenül ez a legnagyobb jelentőséggel bíró nemzetközi kapcsolat- és viszonyrendszer geopolitikai és gazdasági, geo-ökonómiai értelemben egyaránt. Mindemellett hazánk európai uniós kapcsolatrendszere szenvedett a legtöbbet a NER rezsimérdeket a nemzeti érdek elé helyező, illiberális politikájától és ennek fényében ez is igényli a legnagyobb figyelmet és energiát az okozott kár rendbetétele tekintetében.
Bár a magyar kormányzati kommunikáció alaptézise, hogy minden siker a kormány sikere, minden rossz forrása pedig az uniós intézményrendszer, álljon itt néhány tényszerű adat uniós tagságunk jelentőségének érzékeltetésére.
A magyar áruexport 75-80%-a irányul más uniós tagállamokba vagy realizálódik rajtuk keresztül, általában multinacionális cégek értékláncain belül. A Magyarországon befektetett külföldi tőkeállomány 72 százaléka származik más EU tagállamokból. A magyar költségvetés pedig körülbelül 90 milliárd eurónyi pénzügyi hozzájárulást hívott le 2004 óta. Összevetésként, 2004-ben aktuális árfolyamon számolva az éves magyar GDP nagyságrendileg 80 milliárd euró volt, míg 2024-ben 204 milliárd euró. Kijelenthető, hogy az elmúlt húsz évben éves szinten a magyar nemzeti össztermék 3-4 százaléka származott uniós átutalásból. Ezt a számot különösen érdemes fejben tartani a mindenkori növekedési adatok értékelésekor.
Bár a magyar választópolgárok jelentős része a gazdasági szerepe miatt értékeli pozitívan hazánk európai uniós tagságát, fontos hangsúlyozni, hogy az integráció geopolitikai stabilizáló szerepe és a személyek szabad áramlása nélkül elképzelhetetlen lett volna a nemzeti ellentétektől igencsak terhelt szomszédsági kapcsolatok minőségi javulása a közép-európai régióban az elmúlt két évtized során.
Ezzel párhuzamosan sajnos az is tény, hogy a 2004 és 2010 közötti időszakban hazánk volt az egyetlen visegrádi ország, amely nem volt képes teljes egészében kiaknázni az uniós tagságban rejlő gazdasági lehetőségeket és rálépett arra a mai napig tartó pályára mely – a magyarországi kormányzás rossz minősége okán – szomszédainkkal szembeni versenyképességünk tartós meggyengüléséhez vezetett.
Ugyancsak kijelenthető, hogy 2010-et követően a stratégiai korrupció kiterjedtsége, valamint a demokrácia és a jogállamiság leépítése rendszerszintű konfliktushoz vezetett az Orbán-rezsim és az uniós intézmények között. Ez 2022-től végeredményben a Magyarországnak szánt uniós források nagy részének a felfüggesztését eredményezte, jelentős forráshiányt okozva a magyar gazdaságban. Ezen túlmenően, szintén 2022-től kezdődően, a kormány orosz-ukrán háborúban elfoglalt oroszbarát pozíciója és Oroszországot tevőlegesen segítő, az uniós döntéshozatalt akadályozó blokádokban és vétókban megnyilvánuló döntései miatt már a tagállamok nagyobbik része is egyértelmű biztonsági fenyegetésként tekint Magyarországra.
Az út előre
Mindezek fényében egy jövőbeni, demokratikus magyar kormány előtt két párhuzamos, rövid és középtávú stratégiai cél és kihívás áll majd az európai politika színpadán, melyek számottevő hatással lesznek társadalmi támogatottságára és legitimációjára épp úgy, mint mozgásterére az Európai Unióban.
Ezek egyrészt a befagyasztott uniós források felszabadítása, másrészt a magyar kormány és a magyar kül- és európai uniós politika hitelességének a visszaállítása és megerősítése, hogy szövetségeseink újra konstruktív, felelős partnerként és ne biztonsági fenyegetésként, valamint agresszív, autoriter nagyhatalmak trójai falovaként tekintsenek hazánkra.
Mit akar Orbán valójában Trumptól? – Hegedűs Dániel a Fülkében
Magyarország, mint az Egyesült Államok és Oroszország titkos találkahelye? Hegedűs Dániel szerint erre nincs szükség. Miért cserélte Budapesten embert Trump? Hogyan néz ki az amerikai külpolitika? Milyen erőterek mozognak az amerikai kormányzatban, és hogyan hatnak ezek a magyar kapcsolatra? Hogyan segíthet az Egyesült Államok Orbán Viktornak és miért fognak túllépni rajta, ha elveszíti a választást?
Bár a magyar nyilvánosság számára nyilván a források elérhetővé tétele lesz az abszolút prioritás és a kormány sikerességének fő mércéje, fontos hangsúlyozni, hogy a két cél jelentősége közel azonos. A hitelesség visszaállítására irányuló lépések, bár politikai értelemben erőforrásigényesek, elengedhetetlenek lesznek a felfüggesztett források lehívásához és a következő hétéves uniós költségvetés (MFF) során előnyös magyar pozíciók eléréséhez.
Sorozatunknak ebben a részében a források felszabadításának a lehetőségeivel foglalkozunk, a következőt pedig annak szenteljük, hogyan állítható vissza a magyar uniós politika hitelessége.
Olvasd tovább itt: hvg.hu
