„Ezek pedig egyértelműen az Indo–csendes-óceáni térségre összpontosulnak, nem pedig Európára vagy a transzatlanti kapcsolatokra. Ez megfelel a realitásnak: az Egyesült Államok legfontosabb stratégiai érdekeltségei ma Ázsiában találhatók, és a legkomolyabb geopolitikai riválisa – Kína – is itt próbál terjeszkedni” – fejtette ki Dornfeld László.Ugyanakkor – ahogy az elemző fogalmazott – ahhoz, hogy Washington ezt a fókuszváltást végrehajtsa, szükség van erős transzatlanti szövetségesekre. Mint mondta: az amerikai cél nem Európa magára hagyása, hanem éppen az, hogy a kontinens képes legyen önállóan fenntartani biztonságát, és ne vonjon el amerikai erőforrásokat. Dornfeld szerint Trump stratégiai gondolkodásában bizonyos elemek visszautalnak a Monroe-elvre és a befolyási övezetek logikájára – ami éles váltást jelent a korábbi, „világcsendőr” szerepre épülő globalista külpolitikához képest.„A dokumentum szigorú határvonalakat húz: az Egyesült Államok nem tűr meg külső befolyást a saját földrészén, ugyanakkor maga sem kíván nyíltan átlépni más hatalmak befolyási övezeteibe. Ez akár stabilizáló irányként is értelmezhető” – jegyezte meg a vezető elemző.
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
