Egy lepattant útszéli kocsma első pillantásra nem több mint olcsó ital, füstös levegő és régi nyerőgép. Mégis, aki belép, rögtön érzi: ez nemcsak egy hely, hanem egy közösség is. A törzsvendégek itt keresnek menedéket a magány, a mindennapi gondok vagy éppen a túl józan valóság elől.
A csapos szerint a vendégek nem mindig az alkohol miatt jönnek: „Ez egy kis család, itt a hajléktalan és a tehetős is szót ért egymással.” Az asztalok mellett ülnek a helyi figurák: a filozofáló részeg, a mindig hallgatag ember és az, aki mindenkiről tud egy történetet.
A SasFióka Korcsma alatt pedig egy igazán autentikus magyar életteret találtunk.
Zacher Gábor toxikológus évek óta figyelmeztet arra, hogy Magyarországon a férfiak mintegy 30, a nők 10 százaléka fogyaszt kóros mennyiségű alkoholt. Szerinte a legnagyobb baj, hogy mindez sokszor láthatatlan – az otthonokban nem, viszont a lebujokban annál inkább tetten érhető.
A kocsma egyszerre társadalmi tükör és menekülőút. A falakba karcolt nevek, a kopott poharak és a rekedt nevetések mind egy közös történet darabjai. Itt a szegénység, a magány és a függőség sajátos közösségi élménnyé olvadhat össze.
Talán ezért olyan nehéz bezárni a csapot: mert nemcsak ital folyik belőle, hanem emberi sorsok is.
Olvasd tovább itt: index.hu
