Iván nyíltan beszél spiritualitásról, tudatosságról, függőségek elengedéséről és arról, miért vállalja ma már a sebezhetőséget a nyilvánosság előtt is. Mesél az amerikai filmes tapasztalatairól, a magyar filmgyártás erősségeiről és hiányosságairól, a profizmus jelentőségéről, valamint arról, mi különböztet meg egy valóban nagy alkotást egy középszerűtől.A beszélgetés során előkerül az alkotói szabadság kérdése, az egó szerepe, a kritika elfogadása, valamint az is, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt fegyelem és élvezet, kontroll és elengedés között. Fenyő Iván nem szerepet játszik, hanem gondolkodik, kérdez, kételkedik – és közben betekintést enged egy sokrétegű, folyamatosan változó belső világba.
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
