Lásd még azt az adatot, hogy 2025 decemberében 436 millió euró értékben importáltak az uniós országok olyan indiai, illetve törökországi finomítókból, ahol orosz olajat is használnak – nem ártana tisztázni, hogy Kapitány István a leválás alatt az efféle sunnyogást és közvetítőkön keresztül lebonyolított, ezáltal pedig szükségszerűen feláras és környezetvédelmi szempontból problematikus ügyleteket érti, vagy ő egy második csodatevő messiás a csárdában, aki 2027 végéig valóban „a legolcsóbb áron” és „fenntartható” módon a Kárpát-medencébe varázsolná a makulátlanul nemorosz kőolajat és földgázt.Azért is kérdéses ez, mert amikor Rónai Egon megkérdezi őt, hogy megszüntetné-e a kkv-k esetében jelenleg alkalmazott magasabb energiaárat, hosszabb mellébeszélés után kifejti, hogy „kell egy bizonyos prioritás”, az pedig számukra az oktatási rendszer felvirágoztatása –egy szóval se mond tehát olyat, hogy olcsóbbá tennék a cégek számára az energiát.Az mindenesetre egy meglehetősen pontos állítás az üzletember részéről, hogy „Akkor tud az ember jó szerződéseket kötni, ha van opció A, B, C, D”. Energiapolitikai semmitmondásait és mellébeszéléseit elhallgatva örülünk is, hogy a politikai paletta a rendszerváltás óta kellően diverzifikált, és így – a rendszert megdönteni kívánó TISZA kínálatszűkítésre irányuló folyamatos nyomásgyakorlása, valamint permanens rágalmazásra épülő, a kisebb halak kiszorítására játszó tisztességtelen piaci magatartása ellenére –a választók kereshetnek maguknak olyan opciót, ahol a marketingszöveg mellett a szerződéses feltételeket is módjukban áll legalább nagy vonalakban megismerni, mielőtt visszavonhatatlanul aláírnák a négyéves vásárlási szerződést.
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
