A szerhasználat kapcsán a kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy nem beszélhetünk egységes, homogén „egyetemista droghasználói” csoportról. A tiltott szerek kipróbálása és alkalmi használata ugyan jelen van a hallgatók egy részénél, de a rendszeres, súlyos problémákkal járó droghasználat inkább kivétel, mint általános jelenség (52–58. oldalak).Nemzetközi összehasonlításban az látszik, hogy bizonyos szerek esetében nincs érdemi különbség az egyetemisták és a nem egyetemista fiatalok között, míg más szerek – különösen egyes stimulánsok – esetében az egyetemi közegben valamivel magasabb előfordulás figyelhető meg. Ez arra utal, hogy a szerhasználat mintázata szorosan kapcsolódik az adott élethelyzethez, az elvárásokhoz és a teljesítmény-nyomáshoz.A kutatás egyik legerősebb üzenete, hogy a szerhasználat szinte minden formája összefügg a mentális állapottal. A hallgatók körében gyakoriak a szorongásos tünetek, a depresszív hangulat és az alvászavarok, és ezek a problémák sok esetben együtt járnak fokozott szerhasználati kockázattal (83–95. oldalak). A tanulmány külön kiemeli az önmedikalizáció jelenségét: számos hallgató nem elsősorban rekreációs céllal, hanem feszültségoldásra, stresszcsökkentésre vagy az alvás javítására használ különböző szereket. Ez a megfigyelés arra utal, hogy a szerhasználat gyakran tünet, nem pedig önálló probléma. A szerzők elméleti keretként a normalizáció fogalmát alkalmazzák annak leírására, hogy egyes szerhasználati formák miként veszítenek korábbi deviáns jellegükből. A kutatás szerint ez nem azt jelenti, hogy a droghasználat általánosan elfogadottá vált volna, hanem inkább azt, hogy a fiatalok egy részénél csökken a kockázatérzet, miközben a társadalmi környezet bizonytalansága – járvány, gazdasági és egzisztenciális válságok – fokozza a pszichés terhelést (7–8. oldalak). Ebben a közegben a határok könnyebben elmosódhatnak.A 2024-es kutatás alapján a magyar egyetemisták szerhasználati szokásai nem értelmezhetők sem pánikkeltő, sem bagatellizáló módon. A jelenség nem szélsőséges, de nem is elhanyagolható, és szorosan összefonódik a mentális állapottal, az életmóddal és a tágabb társadalmi környezettel. A tanulmány legfontosabb tanulsága, hogy az egyetemisták szerhasználata nem kizárólag rendészeti vagy egészségügyi kérdés, hanem komplex társadalmi jelenség, amely csak adatvezérelt, összehangolt intézményi válaszokkal kezelhető.”Nyitókép: Pixabay
Olvasd tovább itt: mandiner.hu
