„Nincs néplélek, de van habitus” – állítja Stefano Bottoni történész a HVG-nek. Az általa írt Balsors, akit régen tép? című könyvben bemutatja, hogy Magyarország a XIX. századtól kezdve jelentős eredményeket ért el a nyugati minták alkalmazásával. Ez a folyamat részben a Kádár-korban is folytatódott, de a rendszerváltás után már nem volt annyira domináns, mint amire számítani lehetett.
A gazdasági nehézségek, a társadalom megosztottsága, valamint az elitek érdektelensége a megélhetési problémák és a munkanélküliség kérdéseiben hamarosan a demokrácia válságához és a Nyugaton való csalódáshoz vezetett. A történész megjegyzi, hogy már 2010 előtt is észlelhetők voltak ennek jelei, de utána a magyar politika hivatalosan is erre épült. Véleménye szerint nem a birodalmakkal való ellenállás, hanem a birodalmakba vagy szövetségi rendszerekbe való integrálódás és a megnyíló lehetőségek kihasználásával tudott előre lépni az ország.
„Részben Bibó István inspirált arra, hogy történész legyek, de már nem értek egyet azzal, ahogyan Magyarország helyzetét a Habsburg Birodalomban értékelte” – mondja. Úgy véli, hogy Magyarország egyértelműen győztese volt a kiegyezésnek, mivel jogkiterjesztő európai középhatalom részesévé válhatott, és gazdaságilag is ki tudta használni a helyzet adta előnyöket, hiszen ekkor indult meg a magyar ipar, a mezőgazdaság pedig egy közel 50 milliós vámmentes piacot szolgált ki. A nyelvi és kulturális asszimiláció a városi németekkel és a zsidósággal jól működött, viszont a román és szerb nemzeti mozgalommal nem tudtak mit kezdeni.
Forrás hvg.hu
