„1991-et írtuk, Torgyán József elmondta a beszédét, reagáltam rá, utána pró és kontra ment a heves parlamenti szócsata, majd amikor befejeztük, kimentünk a folyosóra meginni egy kávét. Hogy van Katika? – érdeklődött Torgyán a feleségemről. Köszönöm, jól. És Mariska? – kérdeztem vissza Jóska hitvesére, Cseh Máriára. Oh, remekül. És így ment hosszú perceken át a kedélyeskedés, amikor a Kurír újságírója odalépett hozzánk, és megkérdezte Torgyánt, hogyan zajlott odabent a kettőnk közötti éles vita. A kisgazda pártvezér egy tizedmásodperc alatt váltott a szívélyes beszélgetésünkről. Hát éppen most kért elnézést Kuncze úr, amiért alpári stílusban sértegetett engem – mondta szemrebbenés nélkül Torgyán. Csak néztem ki a fejemből, mint a sült hal, pedig nem vagyok az a zavarba jövő típus…”
Ez csak egyike volt azon, tucatjával elhangzott anekdoták közül, amelyek csütörtök este elhangzottak a székesfehérvári Bányató vendéglőben, ahol Világosi Gábor tartotta önéletrajzi könyve, az Ahogy én emlékezem bemutatóját.
Anekdoták, amelyek ma már nem történhetnének meg
Aki pedig a fenti anekdotát felidézte, Világosi egykori SZDSZ-es párttársa, az 1994 és 1998 közötti belügyminiszter, húsz éven át parlamenti képviselő Kuncze Gábor. De az immár 75 éves Kunczén kívül ott volt a bemutatón a 79 éves Pető Iván, az SZDSZ alapítója, elnöke, majd frakcióvezetője és a 73 éves Magyar Bálint, szintén SZDSZ-alapító, szintén egykori pártelnök és oktatási miniszter. És minden bizonnyal ott lett volna Tamás Gáspár Miklós vagy Solt Ottilia is, ők azonban az örökkévalóságból figyelték az eseményeket.
„Már ki volt töltve a belépési nyilatkozatom a Magyar Demokrata Fórumba, de miután megismertem a Szabad Demokraták Szövetségének programját, őket választottam – idézte fel a devecseri születésű, jogi végzettségű Világosi, aki a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákja volt, és hívő katolikusként lépett be az SZDSZ-be. – Az az első négy év a tanulás négy éve volt, fogalmunk sem volt, hogyan kell viselkedni az Országgyűlésben.”
Idilli miliő, szívük szerint szavazó politikusok
A mai napig emlegetik Darvas Iván, a zseniális színész 1990. június 12-én elhangzott parlamenti beszédét, hiszen ő is képviselő lett az új, szabad országgyűlésben.
Kedves hölgyeim és uraim! Volt nekem egy nagyon kitűnő színész kollégám, Maklári Zoltán, akit még a pangás évtizedeiben felszólítottak arra, hogy vállaljon országgyűlési képviselői jelöltséget. Ő hosszú ideig ódzkodott, majd végül mégiscsak kötélnek állt. És akkor a színházban megkérdezte tőle egy kollégája, hogy Zoli bácsi, pont te?! Országgyűlési képviselő?! Hát mit fogsz te most csinálni? Mire az öreg ezt mondta: Mit fogok csinálni? Fölállok, elmondom a szűzbeszédemet, és aztán leülöm!
Világosi, majd Kuncze, Magyar és Pető reggelig adomáztak volna, de két óra elteltével befejeződött a fantasztikus hangulatú összejövetel.
A könyv persze a bemutatótól eltekintve is dokumentumértékű olvasmány. A fiatal, vagy a húsz-harminc évvel ezelőtti történésekről csak hallomásból értesülő érdeklődő döbbenten olvashatja, hogy olyan esetek is előfordultak, amikor kormánypárti és ellenzéki képviselők együtt szavaztak meg egy törvényjavaslatot, például azt, amit Világosi terjesztett elő a Velencei-tó megmentése érdekében. És bizony mindennapos eset volt, hogy felborult a pártfegyelem, a képviselők nem bábként voksoltak, ahogy a frakcióvezető utasításba adta, hanem lelkiismeretük és becsületük szerint.
Hogyan bútoroztak össze a szocikkal
Az önéletrajz egyik legizgalmasabb fejezete a szocialistákkal történt 1994-es koalíció meglehetősen ellentmondásos történetét járja körül.
„A Parlamentbe egyébként ugyanaz a hat párt került be, amelyik négy évvel korábban átugrotta az 5 százalékos küszöböt. Csak úgy megjegyzem, a FIDESZ, hasonlóan a 90-es választásokhoz, a hatodik let 5,18 százalékkal, annak ellenére, hogy Orbán már ekkor arra gondolt, ő alakíthat kormányt. Úgy tűnt tehát, hogy a szocialisták egyedül kormányoznak, és mi megint a legerősebb ellenzéki párt leszünk. (A 386 mandátumból 209-et szerzett az MSZP, ami 54,14 százalék volt, és 69-et az SZDSZ, az 17,88 százalék – a szerk.) Ezt a szerepet már jól ismertük. Magyar Bálint, mint az SZDSZ egyik meghatározó politikusa, kijelentette, hogy a szocialistákkal nem lépünk koalícióra, majd, amikor a tárgyalások előrehaladtával egyre valószínűbb lett a közös kormányzás, akkor már árnyaltabban csak Horn Gyula esetleges miniszterelnökségére redukálta a nemet.
Én hasonlóképpen elleneztem a szocialistákkal való közös kormányzást, aminek hangot is adtam a választást követő első, Győrben tartott küldöttgyűlésen. Felszólalásom összegzéseként kijelentettem, hogy sokkal inkább árulok egy gyékényen az MDF-fel, mint a szocikkal. Felszólalásom után Dornbach Alajos (1990-1994 kötött a Patlament SZDSZ-es alelnöke) diszkréten figyelmeztetett, hogy árnyaltabban fogalmazzak, mert komoly esélye van a közös kormányzásnak.”
Aztán néhány héttel később Világosi lett a Belügyminisztérium politikai államtitkára.
Az érdekfeszítő olvasmány 2010-zel zárul, Világosi Gábor inkább már nem ment bele az utóbbi másfél évtized minden romantikát és idillt nélkülöző politikai horrorjának részletezésébe.
Engedd, hogy ez a tematikus ünnepi kötet elkalauzoljon a december titkaihoz, a csendes készülődéshez és a fáradt ünnepi sóhajokhoz.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
