A kritika, amely az Ifjúság”25 jelentésre irányul, politikai motivációktól sem mentes, és a kétarcúság jellemzi. Az írás pártpolitikai szempontból értelmezi az állításokat, figyelmen kívül hagyva a tényeket. Például azt, hogy a generációs pártok közül csak a Fidesz tudott tartósan eredményeket felmutatni, míg más, fiatalok által alakított politikai mozgalmak, mint a Momentum, gyakorlatilag eltűntek a színtérről. Ugyancsak nem szubjektív, hogy 2022-ben a fiatal választók túlnyomó többsége a kormánypártokra voksolt.
A kritika másik szempontja, hogy elhallgatja a jelentésben megfogalmazott kormánykritikus véleményeket és a legfrissebb közvélemény-kutatások eredményeit. Az, hogy a 2026-os várakozások között a Sziget Fesztivál jövője szerepel, nem mindenki szerint releváns, mégis elfelejti említeni, hogy a 2025-ös fesztiválok vonatkozásában ugyanezek a problémák felvetődnek.
Nagy Ádám hangsúlyozza, hogy a 15–29 éves korosztály nem homogén csoport, ami részben igaz, de a társadalmi csoportok lehatárolása elengedhetetlen ahhoz, hogy értelmes diskurzust folytathassunk róluk. Az oktatásra vonatkozó kritikánál is megjelenik a botrányok említése, valamint az elöregedő pedagógustársadalom problémájának kontextusba helyezésének hiánya. Azonban a demográfiai kihívás, amely az ország egyik legnagyobb problémája, méltó figyelmet érdemel. Tehát olyan intézkedések kidolgozása, amelyek támogatják a fiatalok családalapítási törekvéseit, kiemelkedő fontosságú. Mivel a kutatások azt mutatják, hogy a fiatalok körében a kétgyermekes családmodell népszerű, de a valóságban ez nem teljesül, megoldások keresése elengedhetetlen a jövő biztosítása érdekében.
Forrás mandiner.hu
