Az iskolai bántalmazások, a gyerekek közötti bullying évtizedek óta jelen van valamilyen formában szinte minden diák életében, így egy különleges program veszi kezdetét a II. kerületben. A NEM OKÉ kampány itt indítja el a kísérleti programját, amelynek legfontosabb célkitűzése, hogy magukkal az érintettek bevonásával igyekezzenek megoldásokat találni a diákok, a szülők, a pedagógusok és az iskolavezetés által megfogalmazott nehézségekre, amit a bullying-helyzetek okoznak számukra.
A program indulását egy nagyjából féléves tervezés előzi meg, ami két szakaszon zajlik. Egyfelől tartalmazza az öt iskola bevonásával induló pilot programot, amit január végén nyitott meg egy intézményi összefogás a II. kerületi önkormányzat épületében, valamint egy útkeresési módszertant is igyekeznek kidolgozni, amit szeretnének már nyár végére összeállítani, hogy a többi iskola számára is kézzelfogható eszköz szülessen. Gerlóczi Judit, a Delta Produkció ügyvezetője és a kampány megálmodója az eseményt követően mesélt az Indexnek arról, hogy egész évben figyelemfelhívó eseményeket is szerveznek és folyamatosan konzultálnak a témában jártas szakértőkkel és szervezetekkel.
Mindez különböző lakossági aktivitásokban, illetve ehhez kapcsolódó széleskörű nyilvánosságnak szóló programokban realizálódik, amiket már 2026-ban szeretnénk megvalósítani, például falfestési akción át filmvetítéseken keresztül egészen pályázati kiírásokig. Útjára indul továbbá a vándorszobor, lesz társasjáték, beszélgetőkártyák és konkrét, az iskolai zaklatással foglalkozó projektnap is. Ahogy haladunk előre az iskolák önvizsgálatában és végső soron az útkeresésben, úgy tárjuk fel az érintettek pontos szükségeit és igényeit
– fogalmazott, hozzátéve, hogy már több iskola jelezte az együttműködési szándékát is. „Külön izgalmas, hogy az ő motivációjukat is megőrizzük és folyamatosan generáljuk a többiekét is, hogy 2026 őszétől minél többen csatlakozzanak majd pilot program során kidolgozott módszertanhoz” – mondta.
A program teljes egészében elsőként a budai kerületben veszi kezdetét, de már több másik önkormányzat is csatlakozott a kezdeményezéshez, köztük Ferencváros, illetve a Hegyvidék, valamint Pécs, Pápa, Mosonmagyaróvár és Nyíregyháza is. Utóbbinál még egy NEM OKÉ napot is szerveztek egy helyi iskolában, hogy minél közelebb hozzák a témát az emberekhez, illetve minél szélesebb tudást adjanak át egymásnak az önkéntesek.
Megtanítani őket segítséget kérni
A kerületi polgármestere, Őrsi Gergely már a programhoz kapcsolódó Darázs című színházi darab őszi előadását megelőzően is részletesen kifejtette az álláspontját: a gyerekek lelkivilágával komolyabban kell foglalkozni, az önkormányzat számára ezért fontos eredmény, hogy helyben egy asztalhoz ültek a szakemberek.
Az egyik legjobb dolog, amit egy önkormányzat tehet, hogy a szakértőket és a hozzáértőket segíti az összefogásban és az együttgondolkodásban. Számtalan esetben kaptunk egy-egy észrevételt, ami nem tartozna hozzánk, de a legrosszabb válasz, amit egy hivatal vagy intézmény adhat ilyenkor, hogy ez nem a mi illetékességünk. Ezt mi nagyon nem szeretjük. Tekintve pedig, hogy minden szereplővel kiváló az együttműködés és a viszony a II. kerületben, nagyon örültünk annak, hogy egy ilyen fontos ügyben tudunk együtt dolgozni, mi több, mindenki hozzá tudja tenni azt, ami a saját területéhez tartozik.
A polgármester hozzátette, hogy az első számú nevelési közeg mégiscsak a család és az otthon, ugyanis nagyon fontos, hogy ők hogyan reagálnak egy-egy jelzésre, vagy éppen mire tanítják a gyermekeiket. Felidézte azt is, hogy az őszi előadást megelőzően megkérdezte a közönségtől: ki az, aki tapasztalt zaklatást, csúfolást, bántalmazást, és szinte kivétel nélkül mindenki feltette a kezét.
Külön tudományterület foglalkozik azzal, hogy a gyermekkori traumák – legyenek azok tudatosak, vagy tudatalattiak – hogyan hatnak az egyén felnőttkori énjére. Mi abban bízunk, hogy a NEM OKÉ kampány a társadalmat érzékenyebbé és empatikusabbá teheti az iskolai zaklatás problémájával kapcsolatban. Ha el tudunk azon gondolkozni, hogy »igen, nekem is volt részem iylenben valamilyen módon«, egy-egy ilyen emléket fel tudunk idézni, az is azt jelzi, hogy a bántlamazás mélyen meghatározza a személyiségünket és a jelenünket.
A felmérések azt mutatják, hogy az iskolai bántalmazás ma is súlyos és elterjedt probléma Magyarországon. Egy 2022-ben végzett reprezentatív UNICEF-kutatás szerint a középiskolások 66 százalékát rendszeresen érte fizikai, lelki vagy verbális bántalmazás tanulmányaik során, 85 százalékuk pedig legalább egyszer már átélt iskolai zaklatást. De nemcsak ezekkel kell a mai iskolásoknak megküzdeniük a tanulmányi éveik alatt.
Hábencius Judit, a II. kerületi Család és Gyermekjóléti Központ intézményvezetőjének elmondása szerint korosztályonként is megkülönböztethető, hogy milyen helyzetekkel kell szembenézniük a tanulóknak. Ilyen rögtön az alsó tagozatosoknál a beilleszkedés, az új csoportnormák kialakítása, a csoportkohéziónak a kialakítása vagy az új típusú konfliktushelyzetekkel való megküzdés. A felsőbb osztályokban, illetve a középiskolásoknál aztán megjelennek a teljesítményszorongások, a stresszhelyzetek, serdülőkori kihívások, pályaválasztási dilemmák, de előfordulnak különböző szerhasználati problémák is, jellemzően a dohányzás és az alkoholfogyasztás.
Fontos hangsúlyozni, hogyha már az alsótagozatosoknál – jóesetben már az első osztályban – el tudunk kezdeni preventív jelleggel, tematikusan foglalkozni a gyerekekkel, együttműködve az osztályfőnökökkel, akkor nagyobb hatékonysággal indulhat el a csoportkohézió építése, a szociális kompetenciák fejlesztése, a mentális egészség erősítése és a reziliencia fejlesztése
– magyarázta. Mint mondta, a család- és gyermekjóléti központokban ezen széleskörű feladatokat az óvodai- és iskolai szociális segítők látják el. Hozzátette, az úgynevezett szemlélőknek a szerepe egy bántalmazásban rendkívül jelentős, és egyáltalán nem mindegy, hogy ezek a szemlélők aktív cselekvőként vagy passzívan vannak jelen, ha bántalmazás történik egy osztályban vagy egy folyosón. Amennyiben ezeket a szociális kompetenciákat már fiatalon sikerül a gyerekeknek elsajátítani, akkor a szemlélők között nőhet azoknak a gyerekeknek a száma, akik később adekvátan be tudnak avatkozni egy ilyen helyzetbe. Felismerhetik azt, hogy segítséget tudnak kérni egy felnőttől, és tudják azt is, kihez fordulhatnak.
Hábencius szerint fontos hangsúlyozni a szülők szerepét is. Ha egy kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolat van a szülő és a gyerek között, utóbbi bizalommal fordulhat a szüleihez és megoszthatja nehézségeit, növelve a korai beavatkozás lehetőségét. Kiemelte, a kerületben az óvodai és iskolai szociális segítők szorosan együtt dolgoznak a pedagógusokkal és egyéb szakemberekkel, ami annak is köszönhető, hogy az itteni pedagógusok, fejlesztőpedagógusok, pszichológusok, védőnők, iskolaorvosok, iskolák és a tankerület között kiemelkedően jó kapcsolat épült ki, megtartva a különböző szakmai kompetenciahatárokat. Az azonban már változó, hogy mennyire mernek a gyerekek odalépni a felnőttekhez segítséget kérni.
Azt gondolom, hogy alapvetően nagy arányban beszélnek a gyerekek ezekről a helyzetekről, és bátran oda mernek menni a felnőttekhez, de nagyon fontos, hogy ők erre hogyan reagálnak. Ne legyen ebben például bagatellizálás. Amikor kutatásokban bántalmazást átélt áldozatokat kérdeznek, a leghangsúlyosabb megélés, amiről beszámolnak, hogy nem volt egy felnőtt, aki kiállt volna mellettük
– fogalmazott, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az óvodai- és iskolai szociális segítők tekintetében jogszabály szerint 1000 gyermekre egyetlen szakember jut, ami egyben azt is jelenti, hogy nem tudnak minden osztályban jelen lenni; ahol viszont jelen vannak, ott megélése szerint sokkal erősebbek ezek a kompetenciák és az érzékenység is a gyerekek részéről. Hábencius szerint fontos azt is hangsúlyozni, hogy a II. kerületben teljes létszámmal látják el ezt a feladatot, 16 kollégával, rendkívül jó együttműködési potenciállal. Véleménye szerint ha a kampány még nagyobb fókuszt tud helyezni a kommunikációra és az együttműködések sokrétűségére, valamint a pilot program alapján növelni tudják a hatékony intervenciók körét, akkor további jelentős lépést tehetnek az iskolai zaklatás megelőzése terén.
Különböző környezetekből érkeznek a gyerekek
Hajnissné Anda Éva, a Közép-Budai Tankerületi Központ vezetője a programban résztvevő iskolák igazgatóival beszélt, akik örültek a kezdeményezésnek. Az igazgató saját példaként hozta fel a beszélgetés alatt, hogy már elképzelhetetlenek azok a bántalmazási formák, amik az ő gyerekkorában előfordultak.
Amikor becéztek vagy ugrattak valakit 20 évvel ezelőtt, az hétköznapi volt, ma meg ezért már megsértődnek. Azt gondolom, hogy a programnak egyik óriási előnye, hogy a pedagógust segíteni tudjuk abban, hogy felismerje, egy magába zárkózott, viselkedési anomáliával küzdő gyermek esetében miben kell részt vállalnia.
A tankerületi központ igazgatójának meglátása szerint nagyon lényeges dolog, hogy a pedagógusok azt várják ettől a programtól, hogy a felismerésen túl megtudják, mit és hogyan tudnak majd lépni, ahogy arra is nagy hangsúlyt fektetnek, hogy a gyerekeket megtanítsák arra, hogy merjenek a szüleikhez fordulni, akiknek legnagyobb feladatuk, hogy meghallják a segítségkérést. Az igazgatók azt fogalmazzák meg, hogy a mindennapokban egyre több helyen fordul elő már a másodikosoktól kezdődően egészen a gimnáziumi korosztályig, hogy a szülők kirekesztő magatartást tanúsítanak olyan gyerekek irányában, akik valamilyen területen másképpen viselkednek, mint a többiek. Ezekben a pilot iskolákban vannak olyan módszertanok, amelyek kifejezetten a szülőknek segítenek abban, hogy válhatnak elfogadóbbá.
Speciális helyzetben vagyunk itt a II. kerületben. Nagyon sok gyermekotthon van az illetékességi területünkön, a bennük lakó gyerekeknek is integráltan oktathatónak kell lenniük. Nekünk ezt nap mint nap meg kell élnünk, hogy hogyan tudunk adott esetben segíteni. És ott van a másik oldal; nagyon sok tehetséges, jó körülmények között lévő gyermekünk is van, akik azért hívják fel magukra a figyelmet, mert jó szociális és jó anyagi körülmények között élnek.
Hajnissné Anda Éva pozitívumként értékelte, hogy a tankerületben nagy számban vannak fejlesztő pedagógusok, illetve, hogy minden egyes intézményükben van pszichológus. Rájuk pontosan azért van szükség, hogy minél több lábon tudják a szülőket és a gyerekeket támogatni, de a rendőrséggel is jó viszonyt ápolnak. Ehhez csatlakozott Hábencius Judit is, aki hozzátette: zseniális bűnmegelőzési tanácsadója van a kerületnek, így a csoportfoglalkozásokon rendkívül hatékonyan tudnak együtt dolgozni. Azt viszont leszögezte, hogy nem azért indul a kerületben a projekt, mert az átlagnál nagyobb lenne az iskolai zaklatás mértéke; a lényeg, hogy itt minden szegmens között jó az együttműködés, és fogékonyak is a problémamegoldó újításokra.
Tapasztalataik alapján a gyerekek anyagi és családi háttérbeli különbségei nem szülnek több zaklatást; nekik másfajta problémákkal kell szembenézniük, ezért már vannak működő, erre specializált protokollok is az intézményeken belül. Hozzátette, egy országos statisztika szerint, ami az iskoláskorúak egészségmagatartását vizsgálata, minden 10. gyerek érintett iskolai bántalmazásban. A kutatás azonban önbevallásos alapon működött, így az adat nem fekete-fehér, de így is azt mutatja, hogy nő a bántalmazások száma.
Gerlóczi Judit ezen a ponton megjegyezte, hogy érdemes észben tartani, hogy a számokon túl emberi sorsok vannak a statisztikák mögött: ha csak minden 10. gyereket bántalmaznak, akkor is ott van a többi kilenc iskolás, akit szintén traumatizálhatnak a látottak. A család tehetetlenségéről, a pedagógusok eszköztelenségéről és arról a sok-sok fájdalomról, ami nincs kint a kirakatban, nem is beszélve. A tankerületi igazgató szerint a bántalmazók sok esetben nem veszik észre, hogy olyan magatartást tanúsítanak, ami a másiknak rossz, főleg, hogyha rossz családi mintát hoznak. Elég csak a verbális agressziónak jelen lennie, amit a gyerek az osztálytársaira, a gyengébbekre vetíthet le.
Elmeséltek például egy olyan történetet, amelyben egy széles spektrumon lévő fiú sajátos viselkedésmintája az volt, hogy püfölte a levegőt, mintha mindig boxolt volna. A történetet mesélő arra lett figyelmes az egyik szünetben, hogy ezt a fiút körbeállják a többiek és cukkolják, mintha egy elképzelt bokszmeccset játszanának vele. Már a mesélés közben könnybe lábadt a szeme, miközben újra átélte azokat az érzéseket, amelyeket a jelenetek végignézése okozott benne kívülállóként. Ugyancsak fontos a bántalmazott fiúnak azon megélése, hogy ő maga nem észlelte bántalmazásként mindezt: valószínűleg még örült is neki, hogy a társai játszanak vele. A mesélő viszont odament és megkérdezte a többieket, hogy miért csinálják ezt
– mondta Gerlóczi, hozzátéve, hogy a bántalmazók csak a válaszadáskor szembesültek azzal, hogy nem tudják megmagyarázni tettüket, ekkor pedig el is szégyellték magulat. Szerinte ebben az esetben megfelelő felkészítés és érzékenyítés híján integrálták a fiút az osztályközösségbe, a gyerekek pedig teljesen magukra lettek hagyva ennek minden nehézségével.
A kerületi bűnmegelőzési tanácsadó öt középiskolába jár a kerületben, de a korosztályoknak más az igényük, más a velük való foglalkozásnak a metodikája, a tematikája, ezért speciálisan több programjai is van a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak (BRFK) ezekre az alkalmakra. Dr. Osztoicsné Czéder Andrea, a BRFK Bűnmegelőzési Osztályának vezetője elmagyarázta, hogy a tanácsadó igény szerint, de legalább havonta egy alkalommal megy a középiskolákba, hogy egy kötetlen hangulatú beszélgetésben vegyen részt a gyerekekkel, akik bátran és tudatosan akár segítséget is kérhetnek. A témák nagyon vegyesek, korosztályonként elkülöníthetők, de egy ponton mégis kapcsolódnak.
Bár az internet rengeteg lehetőséget ad, mégis azt tapasztalom, hogy a fiatalok nehezebben boldogulnak a személyes kommunikáció, a konfliktusmegoldás és az érzelmi kifejezés terén. Mivel a gyerekek az online térben elsősorban chatelnek, a beszélgetések során nem látják a másik fél arcát, így nem érzékelik a közvetlen reakciókat és érzelmi hatásokat sem. A foglalkozások alkalmával ezért különböző szituációs feladatokkal segítünk a diákoknak az érzelmi típusok felismerésben és elsajátításában.
A közelmúltban végzett átfogó kutatásuk egyik legfontosabb eredménye, hogy a gyermekek továbbra is nagymértékben a szüleikben bíznak: tőlük kérnek tanácsot, és az ő szavukra adnak leginkább. Dr. Osztoicsné Czéder Andrea ezért úgy gondolja, hogy ebben a programban is kulcsfontosságú feladatuk a szülők hatékony elérése, bevonása. Az osztályvezető hangsúlyozta, hogy szülőként elengedhetetlen egy bizalmi viszony kialakítása. Fontos, hogy ha a gyermekünk hozzánk fordul, valódi figyelmet szenteljünk neki. Amennyiben nem hallgatjuk meg őket egy-egy probléma felvetésekor, azt érezhetik, hogy nem számíthatnak ránk, így a jövőben már nem fognak bizalommal keresni minket.
Dr. Osztoicsné Czéder Andrea az Indexnek korábban adott interjújában is kiemelte ennek jelentőségét. Egy másik probléma pedig, hogy míg régebben a kamaszok az interneten különböző fórumokon kerestek megoldási stratégiákat, mostanra már a mesterséges intelligenciánál kopogtatnak a válaszokért, ami kifejezetten veszélyes is lehet.
A megoldás tehát egyszerűnek tűnhet: beszélgessünk minél többet a gyerekeinkkel, bátorítsuk őket, hogy baj esetén kérjék egy felnőtt segítségét, ha pedig már bizalommal fordultak felénk, akkor tudjunk is segíteni nekik. Egy egyszerűnek tűnő kommunikációs megoldással pedig már csökkenthetjük annak az esélyét, hogy a későbbiekben még több sérült lelkivilággal rendelkező gyerek, majd később felnőtt legyen részese a közösségeinknek.
(Borítókép: Gerlóczi Judit, Őrsi Gergely, Hábencius Judit, Hajnissné Anda Éva és Dr. Osztoicsné Czéder Andrea 2026. január 28-án. Fotó: Kertész Renáta / Index)
Izgalmas történetek, rejtett kincsek, érdekes épületek – nem csak budapestieknek.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Olvasd tovább itt: index.hu
