Járványcsúcs: mi zajlik a kórházak falai között?

Járványcsúcs: mi zajlik a kórházak falai között?


Az influenzajárvány adatai február vége felé biztató képet mutatnak: a kórházba érkező influenzás betegek száma csökken, és a járvány minden jel szerint elérte a tetőpontját. Ficzere Andrea ugyanakkor óvatosságra int.

A fertőzöttek körülbelül fele kiskorú, tehát 14 éven aluli, illetve idős ember. Tehát továbbra is érdemes magunkra vigyázni

– mondta a főigazgató. Az Uzsoki Utcai Kórházban a járvány idejére kötelezővé tették a maszkviselést, a frissen diagnosztizált influenzás betegeket elkülönítik, a kézfertőtlenítés pedig fokozott hangsúlyt kap, hogy sem a bent fekvő betegek ne fertőzzenek, sem a kórházon belülről ne kerüljön ki a kórokozó.

Orvos vagy menedzser irányítsa a kórházakat?

Ficzere Andrea könyvében – amelynek megjelenése a közelmúltban keltett figyelmet a szakmában – részletesen foglalkozik az egészségügyi intézményvezetés egyik örök vitájával: orvos vagy menedzser legyen-e egy kórház főigazgatója?

„Én a csapatmunkában hiszek” – fogalmazott a főigazgató, hozzátéve, hogy Magyarországon hagyományosan orvosok vezették a kórházakat, az Egyesült Államokban ezzel szemben jellemzően menedzserszemléletű emberek ülnek a vezérigazgatói székben, Kanadában pedig egyszerre van jelen mindkét megközelítés.

Ficzere szerint ma már alapkövetelmény, hogy egy orvos végzettségű kórházvezetőnek menedzsmentdiplomája is legyen. Ugyanakkor elismeri, hogy az orvosi háttér sajátos nehézségeket is hordoz: „Az a gyakorló orvos, aki sok éven át közvetlen kapcsolatban volt a betegekkel, sokszor kerül nehéz helyzetbe, hogy a financiális szempont vagy a beteg érdeke döntsön. Én mindig azt mondom: a beteg érdeke az első – de valamennyire azért figyelembe kell venni a financiális körülményeket is.”

Evidenciának tekintjük az egészségünket, pedig könnyen elveszhet

Az egyik legélesebb diagnózist nem a betegekről, hanem az egészséges magyarokról mondta ki a főigazgató. Szerinte a legnagyobb gond az, hogy az emberek természetesnek veszik az egészségüket, és nem gondolnak arra, hogy a ma meghozott döntéseiknek – mit esznek, mozognak-e, hogyan kezelik a stresszt – évek múlva lesz meg a következménye.

Azt hiszik, hogy ez egy alanyi jogon járó valami, ami nem vész el. Pedig elveszhet, ha úgy élünk

– mondta a főigazgató, aki szerint a megoldás a szocializációban rejlik: ha gyermekkortól látják, hogy a szülők egészségesen élnek, sportolnak, odafigyelnek a mentális jóllétükre, ez természetessé válik. Ha viszont a szülő mást mond és mást tesz, a gyerek nem veszi komolyan az üzenetet.

A fiatalabb generáció tudatosabb, de a baby boomerek is meggyőzhetők

Ficzere Andrea tapasztalatai szerint a Z generáció szignifikánsan tudatosabb az egészségügyi megelőzés terén. „Amikor beérkeznek betegként a rendszerbe, egészen másként viszonyulnak önmagukhoz – egész egyszerűen meg akarják előzni a bajt.”

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az idősebb generációk megváltoztathatatlanok. „Az idősek között is sok olyat látok, aki észleli a változás szelét, és elkezd sportolni, másképp enni, figyel a mentális egészségére” – tette hozzá, hangsúlyozva, hogy sokszor épp a fiatal felnőtt gyerekek példája indítja el ezt a folyamatot a szüleikben is.

Állami vagy magánegészségügy felé menjünk? Mindkettő kell!

A magánegészségügy erősödése kapcsán Ficzere Andrea véleménye egyértelmű: a két rendszer nem egymást kizáró alternatívák, hanem egymást kiegészítő szereplők.

„A magánegészségügynek és az állami egészségügynek is megvan a maga szerepe” – szögezte le. A magánszféra erőssége a hozzáférhető diagnosztika, a járóbeteg-ellátás és az egynapos sebészetek területén van. Az állami egészségügy viszont olyan ellátási formákat biztosít, amelyeket a magánszektor sosem fog tudni tömegesen és nyereségesen nyújtani: daganatos betegek hosszú távú kezelése, drága terápiák, intenzív osztályos ellátás.

„Nem lehet elvárni egy magánintézmény tulajdonosától, hogy olyan ellátási formákat indítson, amelyek biztosan nem lesz számára kifizetődőek” – magyarázta a főigazgató, aki szerint a kulcs egy jól kialakított szabályozási és minőségbiztosítási rendszer lenne, amely mindkét szektorra egyaránt vonatkozik.

Robotorvos sosem lesz, de a mesterséges intelligencia már most is segít

A technológiai fejlődés és az egészségügy kapcsolatáról Ficzere Andrea nem az apokaliptikus forgatókönyveket osztja: határozott meggyőződése, hogy a mesterséges intelligencia és a robotika nem az orvosokat fogja helyettesíteni, hanem a munkájukat teszi biztonságosabbá és gyorsabbá.

„Az orvosi szakma egy érző, megértő, empatikus működés, amit gépek nem tudnak helyettesíteni” – mondta, majd konkrét példával is élt: a radiológiai diagnosztikában az algoritmusok ma már képesek nagy biztonsággal azonosítani az elváltozásokat a képalkotó felvételeken, amelyre alapozva az orvos gyorsabb és megalapozottabb diagnózist tud felállítani.

A műtéti robotikáról is eloszlatta a tévhiteket:

Amikor robotikát használnak a műtőben, az nem önálló robot, hanem egy manipulációs eszköz, amelynek a végén ott van az orvos. Ha nincs ott az orvos, akkor az egész nem fog működni.

A szakemberhiány kérdésében ugyanakkor reálisan lát: bár orvoshiányról szerinte nem lehet általánosan beszélni, a szakdolgozói szinten – ápolók, asszisztensek – komoly a hiány, és ez világszintű jelenség. A technológia épp ezért nem luxus, hanem szükségszerűség: felszabadíthat kapacitásokat, és biztonságosabbá teheti az ellátást.

Az Uzsoki Utcai Kórház titka: a szemlélet

Ficzere Andrea szerint az Uzsoki Utcai Kórház versenyelőnye nem feltétlenül a műszerezettségben keresendő – több intézmény is hasonlóan vagy jobban felszerelt az országban. A különbség a kórház „lelkében”, az intézményi kultúrában rejlik.

„Igyekszünk menedzsmentszinten és osztályos szinten is egy odaforduló, empatikus és megértő együttműködést biztosítani a kollégáknak – mondta. – Ennek eredményét a betegek fogják élvezni, és ez a légkör azt is biztosítja, hogy kisebb nálunk a fluktuáció.”

A főigazgató szerint ezt a szemléletet – és nem csupán a berendezéseket – kellene más intézményeknek is átvenni.

A beszélgetés során még szó volt arról is, hogy:

  • Miért tér vissza a kórházigazgató saját podcastjában a közbeszéd által elhanyagolt témához, a mentális egészséghez?
  • Kíváncsiak voltunk arra is, hogy van-e folyamatos diskurzus a kórházigazgatók között.
  • Milyen pluszterheket ró egy influenzajárvány a kórházakra?
  • Valóban generációfüggő, hogy ki mennyire egészségtudatos nálunk?