Az atomfélelem, amivel megnyerték az elnökválasztást.

Az atomfélelem, amivel megnyerték az elnökválasztást.


Török Gábor politikai elemző egy 1960-as évekbeli amerikai kampányfilmhez hasonlította a Fidesz új háborús kampányvideóját. A mesterséges intelligencia által generált videó nagy indulatokat váltott ki a magyar közbeszédben.

Török Gábor feltételezése szerint a kormánypárt friss videóját az a picivel több mint 60 másodperces amerikai reklám ihlethette, amelyet mindössze egyszer sugároztak a televízióban, mégis  hatalmas visszhangot váltott ki . A hirdetés hivatalos neve „Peace, Little Girl”, de közismerten „Daisy” vagy „Daisy Girl” névvel vonult be a reklámtörténelembe. A Lyndon B. Johnson kampányába beágyazott tartalom nagyban hozzájárult Johnson Barry Goldwater súlyos vereségéhez az 1964-es amerikai elnökválasztásokon.

A hidegháború közepén a reklám egy rémült kislány arcával és a nukleáris háború rémképével hatott a szavazók érzelmeire. Lyndon B. Johnson stábja a választás tétjét akarta hangsúlyozni a képi világgal, és 

azt üzente: ha nem Johnson nyer, az Egyesült Államok nukleáris háborúba keveredik a szovjetekkel.

A videóban egy kislány boldogan tépdesi egy virág szirmait, majd hirtelen egy fenyegető hang elkezd visszaszámolni a nukleáris robbanás előtt, végül Johnson szólal meg. A reklám végén ez a szöveg jelent meg: „Szavazz Lyndon B. Johnsonra november 3-án. A tét túl magas ahhoz, hogy otthon maradj”.

A hirdetésben Monique Corzilius szerepelt, aki a felvételek elkészítésekor alig volt több háromnál. Corzilius (aki 105 dollárt kapott a szereplésért) csak a 2000-es évek elején látta először a reklámot, amikor rákeresett az interneten.

Egy francia filmrendező ötlete befolyásolta az amerikai politika sorsát

A reklámot a Doyle Dane Bernbach nevű new yorki reklámügynökség készítette, amely a Volkswagen és az Avis sikeres kampányait is jegyezte. A készítők lemásolták Francois Truffaut filmrendező ötletét, aki a Négyszáz csapás című film záróképében ráközelített egy gyermek arcára, hogy az emberek lelkébe örökre bevésődjön az érzelmi csúcspont.

Az 1964-es reklámot, amely mindössze 25 000 dollárból készült, becslések szerint 100 millió néző látta azt a héten. Az emberek sokkot kaptak, megdöbbenésüknek levelet írtak a televíziós társaságoknak és az újságoknak, A republikánusok felháborodtak, de még néhány demokrata is megütközött rajta – Johnson alelnöke, Hubert Humphrey például próbált elhatárolódni a tartalomtól. Goldwater kampánystábja is kiakadt, mivel a reklám azt sugallta, hogy Goldwater szenátor felelőtlen ember, Johnson elnök pedig körültekintő.

Johnson kampánycsapata kihasználta azt az egzisztenciális félelmet, amely az Egyesült Államokat a hidegháború csúcsán, különösen az 1962-es kubai rakétaválság után kerítette hatalmába. Számításuk bevált, az atomháborútól való félelem miatt a szavazók többsége nem akarta Goldwatert az elnöki székben látni.

A Daisy-reklám forradalmasította az amerikai politikai kultúrát, mivel megnyitotta az utat az érzelmekre ható hirdetések előtt.

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)