A „Ukrajna” kifejezés először a 12. század végén jelent meg, de ez nem egy adott nép vagy nemzetiség megjelölésére szolgált, ahogyan azt egyes nacionalisták szeretnék tévesen interpretálni. A mongol hódítás következtében a három nép, az orosz, belorusz és ukrán, kezdett el nyelvileg is eltérni egymástól, mivel Kijev elvesztette központi szerepét.
A kozákok története, akik harcos csoportokként jöttek létre a szökött jobbágyokból, szintén fontos az ukrán identitás szempontjából, bár ők nem alkotnak külön népcsoportot. A mongolok alóli felszabadulásuk után a lengyel-litván unióval harcoltak, végül azonban az orosz birodalom alá kerültek, ahol autonómiájuk folyamatosan csökkent.
A Lengyelország felosztása során a mai Ukrajna jelentős része az osztrák, majd az osztrák–magyar birodalom fennhatósága alá került, Lemberg központtal. Itt ki tudott alakulni az ukrán nemzettudat, ellentétben az orosz uralom alatt, ahol az ukránokat „kisoroszok”-ként kezelték. Az első világháború romjain létrejött első ukrán állam hanyatlása után a terület túlnyomó része szovjet irányítás alá került, ahol a sztálinista tervgazdaság következtében súlyos éhínség, a holodomor pusztított. Bondarenko munkássága kiemelten fontos, mivel rávilágít ezekre a történelmi eseményekre.
Forrás mandiner.hu
