Persze! Íme a szöveg más szavakkal reformulálva:
Ön dolgozott Belgrádban is, ismeri azt a szobrot, ami a Kalemegdán, a nándorfehérvári vár közepén található?
Igen, ismerem.
Emlékszik a rajta található feliratra?
„Szeretjük Franciaországot, ahogy ő is szeretett minket.” Ez a felirat 1920-ból származik. A magyaroknak vannak előítéleteik a franciákkal és Franciaország szerepével kapcsolatban Magyarország térképe előtt. Tudom, hogy már az egyetemen is tanult magyarul, biztosan találkozott ezekkel a nézetekkel Magyarországon is. Hogyan kezeli ezeket?
A francia kultúrában fontos számunkra, hogy hogyan látnak minket mások. Magyarországon ez különösen nehéz, mivel a két ország történelmi kapcsolatai eltérnek a régió többi országával való viszonytól. Beszélt a szerbiai emlékműről, ami a legnehezebb idők ellenére is áll – nem ugyanaz a kapcsolatunk, mint például Romániával, Csehszlovákia utódállamaival vagy Lengyelországgal.
Van dolgunk, hogy a magyarok jobban megértsék Franciaország realitását az előítéleteken túl. Sokan pozitívan gondolkodnak rólunk; amikor francia órán kérdeztem a diákokat az okokról, amiért franciául tanulnak, sok kedvező indokot hallottam: Párizs, divat, művészet, kultúra, sanzonok. Tehát dolgozunk a sztereotípiákon, és új információkkal bővítjük azokat, hogy a francia nyelvet tanulók pontosabb képet kapjanak Franciaország mai valóságáról.
Miként valósítják ezt meg?
A Francia Intézet jelentős szerepet játszik ebben, például az általunk vetített filmek révén, amelyek magyar felirattal ellátottak. Néhány filmünk nem feltétlenül pozitív képet fest rólunk, de ez is a valóság része. Nem szabad túlságosan hangsúlyozni a kedvezőtlen aspektusokat. Trianon árnyéka természetesen ott lebeg a kétoldalú kapcsolatokban, de Franciaország és Magyarország viszonya a 19. században rendkívül aktív volt. Ezt szeretnénk a középpontba helyezni. Trianont követően pedig az 1956-os események teljesen megváltoztatták Magyarország megítélését a franciák szemében.
Ezért az idén, a forradalom 70. évfordulója alkalmából kiállítást és találkozókat tervezünk, ahol embereink Párizsban az archívumokban fognak dolgozni, hogy közelebbről megvizsgálják, miként látták ezt a francia társadalomban. Szeretnénk bemutatni a magyar közönségnek, hogy 1956 októbere Franciaország számára egy összetett helyzetben zajlott. A Szuezi-csatorna ügye mellett világszerte sok más esemény is történt, például a Kommunista Párt 20. kongresszusa. Érdekes lesz elmagyarázni a magyar közönségnek, miért nem volt ennyire aktív a Nyugat az események során.
Meddig tart a francia kultúra befolyása Magyarországon? Budapest, mint sok frankofón központtal rendelkező város, sok franciához közeli programot kínál.
Nagyon örömmel töltött el a francia nyelv és kultúra jelenléte Magyarországon. Már van egy stabil hálózatunk a Francia Intézettel és a francia gimnáziumokkal. A frankofónia legnagyobb része magyar szereplők által működik. Tíz kétnyelvű osztályunk van az országban – kettő Budapesten és nyolc vidéken. Viszont fontos megjegyezni, hogy az alapításuk több mint 30 évvel ezelőtt történt, amikor a francia cégek megkezdték működésüket Magyarországon, és akkor nyitottuk meg a legújabb Francia Intézetünket is, amely akkoriban az egyik legnagyobb volt Európában.
Azóta már eltelt 35 év, ami generációs váltást igényelne, hiszen akik akkor részt vettek, mára nyugdíjba mentek. De mit építünk a következő 30 évre? Ez független a magyar politikai helyzettől, tehát szembesülnünk kell a valósággal. Amíg egy generáció távozik, szilárdabb pozíciókat kell kiépítenünk a következő évekhez.
Ez igaz a kultúrára és az üzleti életre is. A legtöbb francia cég a rendszerváltás után érkezett, mára szinte teljesen magyar vállalkozásokká váltak – a dolgozók több mint 95%-a magyar, sőt, sokszor a vezetés is. Ideje előre néznünk.
Tudjuk, hogy az előző generáció hogyan látta Franciaországot. Most azonban másféle sztereotípiák terjedtek el a francia valóságról, amelyek gyakran a francia városok képére és az ottani emberek sokszínűségére vonatkoznak, összehasonlítva ezt a magyar helyzettel.
Forrás 24.hu
