A MAHART, a magyar hajózási cég tengeri flottájának legnagyobb kincse 1988-ban nem a Budapest volt. A hajó olyannyira leromlott állapotú volt, hogy több ország, például Szaúd-Arábia, Líbia, Algéria és Kuvait sem engedte be a kikötőibe. Kenéz Attila hajómérnök felidézte, hogy a 60-as években gyártott, de többször is felújított hajón a légkondicionáló nem működött, ami a trópusi vizeken elengedhetetlen. A hajótest túlhevült, és az ivóvíz is megromlott. Az úton a legénység sem érezte biztonságban magát, mivel tilos volt kikötni, az útvonalat Budapest határozta meg, és a hajó rádiója csak vételi üzemmódban működött. A Hormuzi-szoros után Indiába, Bombay kikötőjébe ígértek postát. Nyilvánvaló volt, hogy titkos küldetésen vettek részt, és a rakomány nem élelmiszer volt. A nemzetközi szerződések megtiltották a hadianyag szállítását Irakba és Iránba, így ezt akarták megkerülni a Budapettel.
1988. februárjára a magyar hajó elérte az iráni kikötőt, ahol a matrózok több elsüllyedt hajót láttak, így nem érezték magukat biztonságban. A kapitány katonai szigorral próbálta biztosítani a legénységet, ami egy kereskedelmi hajón nem tett jó benyomást.
A titkos küldetéshez beépített ember is tartozott a legénységben, aki jelentett a kapitánynak, hogy a legénység a hajó parancsnokát bántalmazni akarta. Két matróz is problémába keveredett: az egyik képeslapot küldött haza, míg a másik levelet írt a Szabad Európa rádiónak, amikor rájött, mit is szállítanak. A Budapest végül még egy iráni úton vett részt, mielőtt Indiába indult, ahol 1990-ben lebontották.
Forrás www.blikk.hu
