Az 1848-as forradalomról szóló megemlékezések évről évre március 15-ére koncentrálódnak, hiszen ekkor zajlott az a pesti tömegmegmozdulás, amely a történelmi emlékezetben az „1848-as forradalomként” rögzült.
Ez a vértelen felkelés valóban kimerítette a forradalom fogalmát, és egyáltalán lehetett-e 1848. március 15-én forradalmat csinálni a magyar fővárosban?
– kérdeztük a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársát, aki elöljáróban elmondta, hogy a forradalom nagyon nehezen definiálható fogalom, Hahner Pétert idézve forradalom az, amit annak nevezünk. Nem megkerülve a kérdést, kicsit sommásan úgy is fogalmazhatunk – folytatta –, hogy 1848-ban pusztán Pesten nem lehetett volna forradalmat csinálni.
A sikeres forradalmak általában a kormány vagy az uralkodó közvetlen kényszerítésével járnak, azonban a magyar helyzetben az uralkodó, a birodalmi kormányzat és a legfontosabb magyar kormányszerv, a Magyar Királyi Udvari Kancellária is Bécsben működött. Emiatt a pesti tömeg közvetlenül nem tudta befolyásolni a legfontosabb politikai döntéshozókat. Ráadásul a törvényhozás Pozsonyban ülésezett, így a politikai rendszer megváltoztatásához ott is szükség volt fellépésre.
Pest-Budán a március 15-i események során a 12 pontból valójában csak három követelést lehetett közvetlenül megvalósítani: a cenzúra eltörlését, a nemzetőrség felállítását és a politikai foglyok szabadon bocsátását.
Az 1848-as „törvényes forradalom” tehát nem kizárólag a pesti események eredménye volt, hanem a többi hatalmi központ összhatásának következménye.
Felkelések kölcsönhatásban
1848 tavaszán a Habsburg Birodalom központjaiban – Bécsben, Pozsonyban és Pest-Budán – egymással szoros összefüggésben, szinte egyszerre törtek ki felkelések, amelyek az Európán végigsöprő megmozdulási hullám, a „népek tavasza” részei voltak.
A történész szerint a három város eseményei szoros kölcsönhatásban álltak egymással. A politikai kezdeményezés kezdetben Pozsonyban volt, ahol az országgyűlés 1847 ősze óta ülésezett, és ahol Kossuth – a francia forradalom híreiről értesülve – elmondta híres felirati beszédét, melyben az addig két évtizeden keresztül csiszolt reformprogram teljes megvalósítását terjesztette elő. Ennek jelentősége nehezen becsülhető túl, hiszen a magyar országgyűlés a birodalom legmagasabb szintű, a (rendi) társadalmat képviselő fóruma volt, amely olyan követeléseket is ki tudott mondani, amiket az abszolutista módon igazgatott Lajtán túli örököstartományokban nem lehetett hasonlóan artikulálni. Nem véletlen, hogy a Pozsonyra figyelő bécsi közvélemény kedvéért Kossuth a Lajtán túli területek számára is alkotmányt követelt és rögtön lefordíttatta németre a beszédét, hogy terjeszteni lehessen Bécsben.
Nem csoda, hogy a forradalmi hullámba illeszkedve a császárvárosban is forradalom tört ki március 13-án, ami megint csak új helyzetet teremtett: ennek hatására az udvar engedékenyebb lett, és a pozsonyi országgyűlés felsőtáblája végül elfogadta Kossuth felirati javaslatát, amelyet az alsótábla többsége már korábban támogatott
– fejtegette interjúalanyunk, hozzátéve, hogy a bécsi forradalom híre március 14-én este Pestre is eljutott, ami ösztönözte a márciusi ifjakat arra, hogy megtartsák március 15-i tömegmegmozdulásukat. A radikális fiatalok már korábban terveztek egy nagy aláírásgyűjtést, hogy a liberális országgyűlési ellenzéknek tömegtámogatást biztosítsanak, a kormánypárti követekkel folytatott párharcukhoz. A pesti események híre március 17-én hajnalban Bécsbe is megérkezett, és ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy István nádor végül elérje Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezését. A három helyszín eseményei tehát egymást erősítve vezettek a politikai változásokhoz.
Áprilisi törvények
Arra a kérdésünkre, mivel magyarázható, hogy a dualizmus idején nem is március 15-e, hanem április 11-e vált ünnepnappá, Nánay Mihály kifejtette: mert ez a dátum fejezte ki az uralkodó és a magyar nemzet közötti kompromisszumot. 1848-ban ugyanis ekkor fogadták el az úgynevezett áprilisi törvényeket, amelyek kimondták a polgári átalakulást és törvényerőre emelték a magyar reformköveteléseket. Minthogy az átalakulás a mindenki által kívánt törvényes formában zajlott, a változások az uralkodó jóváhagyásával léptek életbe. Ennek megfelelően az 1848-as átalakulás szimbolikus dátumaként április 11. jobban illeszkedett a dualista rendszer uralkodó és nemzet közötti kompromisszumának politikai logikájához, mint a forradalmi jellegű március 15-i események, melyeket a király szemszögéből lázadásnak is lehetett értelmezni. Ezért a korszak hivatalos ünnepe az áprilisi törvények kihirdetésének napja lett.
Nánay Mihály (1986) a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársa. Diplomáját az ELTE-n szerezte földrajz–történelem szakon. Tárlatvezetőként dolgozott a Terror Házában, illetve jelenleg is tanít az Óbudai Árpád Gimnáziumban, valamint tankönyvszerzőként és szakértőként is dolgozik az Oktatási Hivatalnál. A Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnöke. A pedagógiai munka mellett Habsburg József Ágost főherceg életét és a Horthy-korszakot kutatja. A témáról számos tanulmánya és két könyve jelent meg. A Habsburg-Lotharingiai József Ágost főherceg katonai és politikai szerepvállalása 1914–1924 című PhD-disszertációját 2016-ban védte meg.
(Borítókép: Lovas huszárok felvonulása 2017. március 15-én. Fotó: Bődey János / Index)
Olvasd tovább itt: index.hu
