A helyzet az, hogy ha már két éve nem figyeltem volna az ellenzékre, amikor világossá vált számomra, hogy az évek során folytatott kritika ellenére egy olyan, haszonszerzésre törekvő, kapcsolatokkal rendelkező embert emelnek a magasba, mint Tiborcz vagy Matolcsy, akkor valószínűleg most is elhanyagoltam volna őket. Az is elégé megrázó volt, hogy az állítólagos feministák, akik éveken át hangoztatták nőjogi nézeteiket, aztán egy férfi nárcisztikus vonzalmaihoz igazodnak, miközben az áldozatokat kezdik gúnyolni.
Ha nem lettem volna már korábban is elfordulva tőlük, most biztosan letettem volna róluk, amikor a múltból előkerült emberek egyre inkább O1G-indulatból kezdik pátoszba emelni azokat, akiket korábban elítéltek. Számomra megdöbbentő volt, hogy ezek az emberek mennyire készek elhinni egy olyan mesét, ami napokon belül megdőlhet, és milyen könnyedén hajlamosak minden hiedelmüket manipulálni.
Örömmel tekintek vissza arra, hogy nem vagyok része ennek a közegnek. Az a szabadságérzés, amit érzek, elmondhatatlan, amikor távol maradok ettől a megosztó politikai légkörtől, és sikerül átvészelni ezt a lélekgyilkos kampányt. A polgárháború elkerülése és a békésebb nézőpont megőrzése igazán felszabadító élményt nyújt számomra.
Forrás mandiner.hu
