„Közel négyezer ember mozdulatlanul, remegve indult a sírja felé, egy ördögi gonoszsággal megtervezett rendezvény keretében” – írta 1944. július 12-én Boros István, Pécs későbbi főispánja a város egyik legtragikusabb napjáról a Magyar Kommunista Párt helyi lapjában, az Új Dunántúlban. Július 4-én a város szinte teljes zsidó közösségét deportálták az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba.
Csak néhány pécsi zsidó menekült meg a deportálások elől. Schweitzer József, a 2015-ben elhunyt országos főrabbi részletes monográfiát írt a pécsi izraelita közösség történetéről. Az 1966-ban kiadott könyvében bemutatja a pécsi zsidók letelepedését, a fasizmus éveit, a munkaszolgálatot és a deportálásokat. Kutatásai alapján egy pécsi családot a családfő hadirokkantsága mentett meg, míg mások Budapestre szöktek. Három kiskorú testvért pécsi keresztények rejtegettek.
775 férfi azért úszta meg az Auschwitzba való deportálást, mert munkaszolgálatot teljesített. A 906 férfiből, akinek fel kellett szállnia a vagonra, mindössze 12 élte túl a háborút. Mauthausenből valamivel többen, 25-30-an tértek vissza.
Schweitzer szerint a pécsi zsidóság majdnem 90 százaléka a holokauszt áldozata lett. A hivatalos népszámlálási adatok szerint 1940-ben 3486, 1949-ben azonban csupán 711 zsidó élt Pécsett. A pécsi hitközség kiadványában, A Könnyek Könyvében 3022 név szerepel, akik a munkaszolgálatban vagy deportálások során vesztették életüket. E számok alapján csak 464-en tértek vissza, így a helyi zsidóság 86,7 százaléka halt meg a holokausztban.
1944. május 9-én kezdték a pécsi zsidók gettóba költöztetését, a MÁV-bérház körüli területen alakították ki a gettót. A terület kijelölésénél figyelembe vették, hogy jól le lehet zárni, és közel van a vasúthoz.
A gettóban a rendőrség felügyelt, de a Zsidó Tanács irányította a belső ügyeket. A költözés végső időpontja 1944. május 20-a volt. A gettóban 2711-en laktak, a miliő rendkívül nyomasztó volt, élelmiszerhiánnyal küzdöttek.
Csondor Soma irodalomtörténész említi, hogy mindössze egy ember tudott megszökni a gettóból, Wiesenberg Klára, akit a művész Martyn Ferenc bújtattott.
A pécsi gettót 1944. június 23-án zárták be, a lakóknak június 29-ig kellett költözniük a Lakits-laktanyába, ahol embertelen körülmények várták őket. Az itt összegyűlt zsidók közül sokan végül Auschwitzba deportálták.
A pécsi zsidóság szinte teljes mértékben eltűnt, a helyi napilap is megjegyezte, hogy a gettó üresen áll. Mindezek következményeként a veszteség felmérhetetlen, hiszen nemcsak kulturális szereplők, hanem szinte minden pécsi zsidó gyermek is életét vesztette. A pécsi zsidóság története tovább él, hiszen a Pécsi Zsidó Hitközség ma is aktívan működik és kulturális rendezvényeket szervez.
Forrás telex.hu
