A Tankcsapda koncertjei továbbra is professzionálisak, de sajnos ritkán hallunk róluk. Az a mondás is megállja a helyét, hogy a Tankcsapda olyan népszerű, mint a foci; szinte mindenkinek van róluk véleménye. Az országban felnövekvő fiatalok, akik valamennyire ismerik a rockzenét, nem tudják kikerülni őket az utóbbi négy évtizedben. Én személy szerint inkább a Junkies és az Alvin és a mókusok zenéjét értékeltem, főként azért, mert a punkosabb stílusuk közelebb állt hozzám. Az sem elhanyagolható tényező, hogy ezek az együttesek a Wigwamban vagy a Ráday Klubban léptek fel, ahol azután volt lehetőség a bulizásra, míg a Tankcsapda mindig a Pecsában koncertezett, ahol a koncert után kevesebb lehetőség nyílt a találkozásra.
Bár nem az ő dalaik keltették fel az érdeklődésemet, szinte minden fesztiválon találkoztam velük, így jól ismerem a munkásságukat. Egy ilyen régi és népszerű magyar zenekarnak azonban óriási kihívással kell szembenéznie: sok rajongó folyamatos megújulást vár tőlük. Míg olyan nagyzenekarok, mint az Iron Maiden vagy a Metallica, saját maguknak is megengedhetik, hogy hosszú időközönként ugyanazt a műsort adják elő, addig egy hazai formáció esetében nagyobb a veszélye annak, hogy a közönség rátapad a megszokott produkcióra.
Ennek következményeként a Tankcsapda előtt álló várakozások és elvárások nyomás alatt tartják őket. A zenekar hosszú életpályája miatt nehezebben tudják fenntartani az érdeklődést, hiszen a rajongók gyakorta arra vágynak, hogy valami újat lássanak, ami frissíti zenei élményüket. A pályafutásuk során elért eredmények pedig igencsak megnehezítik a megfelelést az új dolgokra való igényeknek.
Forrás mandiner.hu
