A Szent Korona létrehozásának folyamata kezdetben párhuzamos, önálló munkafázisokban zajlott. Az abroncsgyűrűt pontos geometriai kivitelezéssel készítették, míg a keresztpántot teljesen függetlenül gyártották. Amikor ezeket az elemeket össze próbálták illeszteni, kiderült, hogy geometriai eltérések és aszimmetriák vannak, így a bal hátsó abroncsgyűrűnegyedből egy darabot eltávolítottak, ami az aszimmetrikus hátsó vágást eredményezte.
A következő döntésnél az oromzati párta, csüngők és az első gyűrűk elhelyezésének szimmetriai tengelyét kellett meghatározni: az abroncshoz vagy a keresztpánthoz igazítva. Végül a keresztpánt tengelyei mellett döntöttek, ami azt mutatta, hogy a szerkezeti tervezés elsődlegessége a keresztpántra vonatkozott. A mérnök hangsúlyozza, hogy a kézműves folyamat diagramon való rekonstrukciója nem csupán elméleti, és a technológiai modell akkor helyes, ha praktikus úton is igazolható.
A következő lépés a Szent Korona pontos másolatának elkészítése volt, mely a korábbi technológiai sorrend és szerkezeti kényszerek alkalmazásával készült. A kutatók megállapították, hogy azonos aszimmetriák és eltérések jelentkeztek a másolatban, így azt bizonyítva, hogy a rekonstruált technológiai folyamat reprodukálható. Az elvárás az volt, hogy a tudományos megalapozottság érdekében a modell minden alkalommal azonos eredményt adjon.
A vizsgálat bővítésének következő lépése az volt, hogy igazolják, nincs másik, egyenlő valószínűségű alternatíva. Ekkor hívták segítségül a hibamód- és hatáselemzést (FMEA), amely a különböző alternatív minták szerkezeti hibáit és technikai lehetetlenségeit vizsgálja. A Szent Korona esetében azt értékelték, mi történne, ha az abroncskorona lenne a fő szerkezeti elem. Az FMEA-elemzés ezt a lehetőséget kizárta. Barabássy Miklós hangsúlyozza, hogy az ipari mérnöki elemzések középkori műtárgyak vizsgálatában való alkalmazása úttörő lépés volt, amely segítette a vita tudományos szintre emelését.
Forrás mandiner.hu
