Bár még néhány nap van hátra a választásokig, a közvélemény-kutatások ellenére úgy tűnik, hogy Orbán Viktor politikai pályafutása folytatódni fog. A húszéves Orbán-korszak történeti összefüggései érezhetően párhuzamba állíthatók a magyar történelem 1867 utáni, a világháborúk által megszakított másfél évszázadával.
Az 1990-es évek kezdetekor a politikai helyzet nem volt kedvező. A budapesti elit a teljes állami tulajdon privatizációját a nyugati tőkés érdekcsoportoknak adta át, miközben az Antall-kormányt antiszemita vádakkal illették. Ekkor a pluralista demokrácia alapjaként a tömegkommunikációt és a kultúrát a globális liberális narratíva szolgálatába állították.
Az Antall-kormány, amely nemzeti-jobboldali irányvonalat képviselt, szintén nem tudott érdemben ellenállni a globális liberalizmusnak, mivel a modernizáció követelményei mellett nem rendelkeztek megfelelő szakmai tudással az államvezetéshez. Ebből a helyzetből nőtt ki Orbán Viktor Fidesz-formációja, amely a 1998-2002-es ciklus során tapasztalatot gyűjtött, majd a 2010-es kétharmados többséggel új irányt tudott adni a politikai életnek, véget vetve az 1989 utáni zsákutcának.
Forrás mandiner.hu
