Kedves Honfitársaim!
A szabadságszeretet évszázadok óta alkotja örökségünket, amely kulcsfontosságú szerepet játszott őseink identitásában és lelki megmaradásukban. Soha nem hajoltak meg idegen, ellenséges hatalmak előtt. Szükség esetén bátran kiálltak a fél világ ellen, hogy megvédjék függetlenségüket. Így történt ez 1119 évvel ezelőtt a pozsonyi csatában, ahol Árpád népe legyőzte a megsemmisítésükre igyekvő egyesült európai seregeket, és hetven évvel ezelőtt, az 1956-os forradalom idején, amikor szinte üres kézzel harcoltunk a világ legrettenetesebb páncélozott egységeivel.
Az 1956-os hősök
Mi, az 1956-os forradalom veteránjai, tisztán emlékezünk a kommunista zsarnokság borzalmaira az ötvenes években. Elviselhetetlen volt a hazaárulás és igazságtalanság uralta légkör, a hazugságok, vádaskodások és gyűlölet, ami a megszálló szovjet csapatokat támogató kommunista rezsim lelkünket rombolta. Nem tudtuk tovább elviselni a borzalmas rabságot, és harcot indítottunk ősi jogainkért, a magyar szabadságért.
A hősies ötvenhatos harcokban ezrek estek el, tízezrek sebesültek meg. Végül a szovjet páncélos túlerő letarolta szabadságvágyunkat, és visszaállította az elnyomó kommunista hatalmat. De szabadságharcunk súlyos sebet ejtett a brutalitáson, amely több mint 30 év szenvedés után végül összeroskadt. Az ország visszanyerte sz szabadságát, 1990-ben szabad választásokat tartottak, és a megszálló szovjet csapatok kénytelenek voltak elhagyni az országot.
Azonban nem nyertük vissza teljesen nemzeti szabadságunkat. A kommunista vezetés alattomos módon megőrizte gazdasági hatalmát, kapitalista álarcot öltve, privatizálták az ország jelentős vagyonát, míg a maradékot fillérekért idegen „befektetőknek” adták el. A visszanyert szabadság így elveszítette nemzeti értelmét, és a rablás uralta a helyét.
Forrás pestisracok.hu
